WordCitizen's DixiBlog 6
A blog a Dixivel (Gémes János, 1943–2002) kapcsolatos emlékek, fotók, dokumentumok gyűjtésére jött létre, a készülő 'DIXI - Egy szabad szellem legendája' című könyv megírásához szükséges kutatómunka részeként (a projekt teljes leírása a blog nyitó oldalán található)
A blog a Dixivel (Gémes János, 1943–2002) kapcsolatos emlékek, fotók, dokumentumok gyűjtésére jött létre, a készülő 'DIXI - Egy szabad szellem legendája' című könyv megírásához szükséges kutatómunka részeként (a projekt teljes leírása a blog nyitó oldalán található)
DixiBlog oldalak:
« 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 »
Az emlékeket, fotókat, dokumentumokat kérem a fenti címre küldeni
A blogban
található szövegek, kutatási eredmények, dokumentumok utánközlése esetén
kérem az átvett anyagok forrásaként a http://dixiblogg.blogspot.hu/ -t
feltüntetni!
Köszönöm!
Najmányi László
DixiBlog
Hatodik oldal
Szóval
csak ennyit akartam megírni Dixi asztrológusi képességeiről. Nagyon értett a
jósláshoz, még ha esetemben bizonyos részletekben tévedett is. Hálával és szerelmen és barátságon túli szeretettel gondolok rá, és nagyon sajnálom, hogy már nem tudok vele
találkozni, pedig sokszor szükségem lenne a tanácsaira.
El!
Szerb János verse a Ha megszólalnék című kötetből
Tudomásom szerint Dixi a Jyotisha, az indiai Védikus-, és a belőle, valamint a kínai csillagjóslásból kifejlődött Dkar Rtsis, a tibeti asztrológia titkai iránt Erdély Miklós (1928–1986), Hajas Tibor (1946–1980), Szerb János (1951–1988), és a néhai Varsói Paktum első punk zenekarát, a SPIONS-t alapító Molnár Gergely kutatásaitól ihletve kezdett érdeklődni. Az indiai és tibeti hagyományok a kor föld alá szorított élő művészetének művelői közül sokakat foglalkoztattak az 1960-as évektől kezdődően. Dixi Baktay Ervin (1928–1963) az indiai és tibeti asztrológiát is bemutató A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetben (Bp., Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat, Lampel Róbert/Wodianer F. és Fiai, 1930); India I–II. (Bp., Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat, Lampel Róbert/Wodianer F. és Fiai, 1931); Szanátana dharma, az örök törvény (Bp., Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat, Lampel Róbert/Wodianer F. és Fiai, 1936); Indiai éveim I-II. (Bp., Révai, 1938) és a A csillagfejtés könyve (Bp., Révai, 1942) című könyveit az én könyvtáramból kölcsönözte (és néhány hét után mindig visszaadta) az 1970-es években. A kaldeus és babiloni hagyományokon alapuló, klasszikus európai asztrológiát valószínűleg már jóval korábban, az 1960-as évek elején tanulmányozhatta, mert megismerkedésünk idején, az évtized végén már komoly szakértője volt a csillagjóslás ezen, – ahogy az utóbbi évtizedek igazolták – különösebb szellemi erőfeszítés nélkül bulvárosítható iskolájának.
Cs.-né, V. Kati visszaemlékezése
(l. feljebb) igen plasztikus, nagyon életszerűnek tűnik, mégis biztos vagyok
benne, hogy ezúttal cserbenhagyta a memóriája, illetve emlékeit erősen
kiszínezte az emlékezet. Dixi sohasem
jósolt profi, vagy magukat annak hirdető asztrológusok stílusában. Ő nem adott
konkrét jóslatokat, s bár látta a jövőt, arról csak nagyon áttételesen,
metaforikusan, költői módon, vers-szerűen tudósított. És sohasem jósolt
hosszasan. Legtöbbször csak beemelt egy-egy asztrológiai kifejezést, állatövi
jelet a szövegébe. Valahogy így: a füstön át meglátott a Tütü Tangóban közeledni
egy ismerőst: „Ott jön a Bika! Vele a libák legnagyobbika.” Vagy, amikor kitámogattak
egy meglehetősen elázott Lukács-iskolást a Lyukból: „Ott viszik szegény Rákot!
A világból ő se sokat látott.” És így tovább. Dimenzióugráló, bukfencelő
logikájú mondatfolyamaiban gyakran csak parodizálta az asztrológusokat.
Dixi az
Oroszlán jegyében született – ezt nem győzte eléggé, és elég sokszor
hangsúlyozni. Gyakran dicsekedett játékosan hatalmas, fiatalabb korában
aranyszínű sörényével (alul még akkor is vadul nőtt a haja, amikor kopfja felül
már megkopaszodott), és persze oroszlán mancsaival. Hímoroszlánként, az oroszlánok
királyaként meg-megrázta a fejét, nyalogatta a száját, ásított, nyújtózkodott, persze
mindig viccesen, láthatatlan idézőjelek közé helyezve kifinomult mozgásszínházát.
Ugyanakkor képes volt az állatöv jegyein keresztül kristálytisztán látni és
néhány szóval pontosan elemezni az embereket. A vesékbe látva pásztázta az
eléje kerülőket, s nem törődve azzal, hogy a delikvensnek fáj-e, nem
horoszkóposan, főleg nem „tudományos” horoszkóposan jellemezte az illetőt,
mondta meg, hogy ki kicsoda. Minden jegyről mondott ezt-azt, egyedül a
Vízöntőről hallgatott valamilyen, csak általa ismert okból. Ha valamelyik, a
Vízöntő jegyében született ismerőse, barátja, rajongója megkérdezte, hogy miért
éppen róla nem beszél, csak rejtélyesen mosolygott és nem szólt egy szót sem.
Ez azért volt különös, mert sportot űzött abból, hogy ő igenis minden kérdésre
megfelel.
Sz. István (Bécs):
Nagyon régen történt, 1967-68 körül, de a Dixivel való megismerkedésemre tisztán emlékszem. Pokolian rossz passzban voltam akkoriban. Valami lehetetlen alak kedvéért elhagyott a barátnőm, akivel általános iskolás koromtól jártam, és már a házasságra készülődtünk. Kirúgtak az egyetemről, mert véletlenül az előadóteremben felejtettem a nem túl rendszerbarát verseimet és rajzaimat. Az egyetemi párttitkár, aki a kirúgásomat elrendelte azt mondta, hogy csak azért nem jelent fel államellenes izgatásért, mert jól ismerte az apámat, aki veterán kommunista volt, és ha még élne, biztosan alaposan ellátná a bajomat, amiért a párt ellenségeinek táborához csatlakoztam. Nem csatlakoztam én senkihez, csak nem tetszett az a sivár élet, amit a diktatúra a hozzám hasonló szabadságszerető fiatalokra rákényszerített, és az a rengeteg otromba hazugság, amivel megindokolták a hülyeségüket.
Az egyetemről való kirúgásom után csak tengtem-lengtem a városban, vidéken élő anyámnak sem mertem elmondani, hogy mi történt. Nem tudtam senkivel megbeszélni a helyzetemet. Az egyetemi haverjaim beijedtek, amikor kitört a balhé, egyikük sem mert velem mutatkozni, azt hitték, megfigyel a titkosrendőrség. Lehet, hogy megfigyeltek, volt pár gyanús jel, például a cérnának, amit az ajtóm alja és az ajtófélfa közé ragasztottam, mikor elmentem otthonról, csak az egyik vége volt odaragadva, amikor hazaértem, és néha gyanús figurákat láttam rám bámulni, amikor az utcán hirtelen hátrafordultam, de nem tudom biztosan. Azt sem tudom, hogy jelentett-e rólam valamelyik évfolyamtársam a hatóságoknak. Némelyikről el tudom képzelni, de valószínűleg olyan jelentett, ha jelentett, akire abszolút nem gyanakodtam. Budapesten élő ismerőseim javasolták, hogy kérjem ki a rólam szóló jelentéseket a Történeti Levéltárból, de nagyon nem érdekel már, hogy mi történt 50 valahány évvel ezelőtt.
Szóval egy éjjel beültem a Csendes étterembe, az Astoriánál, azzal a szándékkal, hogy ma nagyon berúgok. Szerencsére volt pénzem, egy héten háromszor vagonokat rakodtam ki a Kelenföldi pályaudvaron már jó ideje. A negyedik, vagy ötödik korsó sörnél és kevertnél tartottam, amikor hirtelen a boxomba ült a Dixi, akit addig csak látásból ismertem. Kért kölcsön egy tizest, adtam neki egy ötvenest. Nem köszönete meg, csak az asztalra dobta és kért cigarettát is. Rendelt magának sört és ott maradt. Üzletet ajánlok, mondta. Látom, hogy bajban vagy, különben nem keverttel innád a sört, hanem rummal. Szeretnéd tudni a jövődet, de nem tudod, és ezért nincs. Fél óra alatt megtanítalak a csillagjóslásra, csillagok, állatöv, áll a töv, decens ez az aszcendens, milyen diák?, zo diák, ha cserébe te megtanítasz a kultúrált, kul túrált, kult úr állt, úgy értem udvarias viselkedésre, én azt nem tudom, tu, mint Egyiptom, dóm, mint Milánó, dom, dom-dom-dom, tud om, tibeti közmondás. Rendben, mondtam fásultan, és kezet ráztunk.
Elkezdett beszélni az asztrológiáról, amin akkor mindenki csak nevetett, senki sem vette komolyan, én se, különösen aznap éjjel. De ő úgy beszélt, hogy pár mondat után rájöttem, nemcsak nagyon ismeri a témát, hanem igen szórakoztató műsort is ad, pont olyat, amire akkor nagy szükségem volt, hogy elfeledkezzem a teljes összeomlásról. Persze nem volt könnyű követnem a szövegét, mert egyrészt már a fejembe szállt a pia, másrészt pedig furcsa bakugrásokkal beszélt, az egyik pillanatban az állatöv jegyeinek hatását ismertette, a másikban a napóleoni háborúkra ugrott. Ugyanakkor nem csak hadovált összefüggéstelenül, hanem, bár nem a megszokott módon, kapcsolódtak egymáshoz a mondatai. Azóta sem találkoztam senkivel, akinek olyan erős asszociációs képessége volt, mint neki. A Vénuszról a vén usztasa jutott az eszébe, az usztasáról a pusztaság, a pusztaságról a lustaság, a lustaságról a három testőr, azokról a Mars, Neptun és Jupiter bolygók együttállásakor tapasztalható közlekedési káosz, és az olyankor odakozmáló ételek miatt magától megkonduló lélekharang. Abbahagytam az ivást, kávét rendeltem, megpróbáltam kijózanodni, hogy tisztán érthessem a szövegét.
Beszélt Egyiptomról, a kaldeus papok tudományáról és hogy valójában miért építették a piramisokat, aztán Pythiáról, Delphoi jósnőjéről, aztán a kínai csillagjóslásról, ami szerinte megbízhatóbb, mint az európai, ábrákat rajzolt a pincértől kért ceruzával szalvétákra, megkérdezte a születésem pontos időpontját és helyét, aztán megjósolta, hogy nagy utazás vár rám. Járni fog téged az utad, mondta. Igazat mondott. A 70-es évek közepén sikerült Jugoszlávián át lelépnem (éjszaka, a nylonzacskóba csomagolt cuccomat a fejemre kötözve úsztam át Olaszországba a viharos tengeren), aztán a következő húsz évben a világot jártam, mielőtt megismerkedtem a mostani feleségemmel Kenyában, és ideköltöztem vele Bécsbe. Zárásig beszélt az asztrológiáról, az ő problémájára csak akkor került sor, amikor a pincérek kitessékeltek bennünket a Csendesből.
Lementünk a Duna-partra, az Erzsébet híd alá, és ott leültünk a lépcsőn. A Duna olyan sötéten és baljóslatúan csobogott a lábunk alatt, mint az Alvilág folyója, a Styx. Elmúlás szaga volt. Vért és könnyeket vitt a tenger felé. A rakpart köveit koptató hullámok hangja utolsó sóhajok, jajszavak, sikolyok és zokogások tíz- és százazreinek hangjából tevődött össze komor, kortalan, időtlen, soha el nem évülő, átokszerű panaszáradattá – ez a kísérteties, végtelenül szomorú, ugyanakkor fenyegető hang az, amire budapesti életemből leginkább emlékszem. Dixi elmondta, hogy gyerekkorában nem tanították meg az udvariasság szabályaira, aminek most látja kárát, mert finom emberek társaságába került, akik elhidegülnek tőle, kerülni kezdik társaságát, amikor bizonyos dolgokat tesz, vagy nem tesz, mond, vagy nem mond.
Az első szabály, amire megtanítottam az volt, hogy meg kell köszönnie, ha kap valamit. Az emberek nem tartoznak neked semmivel, nem lehet csak úgy elvenni, kikövetelni, kierőszakolni tőlük valamit, belátást, türelmet, asszisztenciát. Köszönd meg a pénzüket, az idejüket, azt, hogy figyelmet, energiát fordítanak rád. Ne felejtsd el: amikor megpróbálod lelejmolni őket, és adnak pénzt, annak ellenére, hogy nagy lejmolós hírében állsz, nem te tiszteled meg őket, hanem ők téged. Tanuld meg tisztelni önmagad. Mindig viselkedj úgy, hogy a jobbik énednek ne kelljen szégyenlenie magát miattad. A jobbik éned, bármennyire is halk a hangja most, bármilyen kevés befolyással is bír jelenleg akcióidra, biztosan ott lapul a tudatod mélyén, görcsös önigazolások ragadós leplei alá kényszerítve. Add meg magad neki, és link senkiből, senki fiából valaki leszel.
A második szabály, hogy elnézést kell kérned, amikor hülyeséget csinálsz, vagy mondasz. Mindenki hibázhat, hibázik is, többször, mint gondolná. A tisztánlátás érdekében meg kell szabadulnod a kisebbrendűségi érzésed táplálta ostoba gőgtől. A hibákat csak önkéntes beismerésükkel van esélyünk közömbösíteni. Ha nem ismerjük be őket, rossz karmává tömörülnek, s előbb-utóbb drágán kell megfizetnünk értük. Amikor, akár akaratlanul is megsértesz valakit, vagy valamilyen okból nem teljesítesz egy, vagy több ígéreted azt kell mondanod, hogy "Elnézést kérek, amiért...", vagy azt, hogy "Bocsánatot kérek, amiért...". Ezekkel a varázsformulákkal azt bizonyíthatod, hogy nem vagy bolond, mert a bolondok nem tudják, hogy mit csinálnak, mi jön ki a szájukon, kit, hogyan sértenek meg. És a bolondokat egy idő után mindenki kerüli, még a bolondok is. Általában rájövök, ha hülyeséget csináltam, vagy mondtam, de csak most értettem meg, hogy a hülyeséget csak úgy lehet semlegesíteni, ha utána küldök egy okosságot, mondta Dixi.
Ha megnézed színész barátaid előadását, vagy művész barátaid kiállítását, fontos, hogy gratulálj nekik, mert a művészek érzékeny emberek, igénylik az elismerést, a gratulációt. Jól jegyezd meg: nem kritikákra van szükségük, hanem gratulációkra, dícséretekre, munkájuk elismerésére. Abból kapnak alkotó energiát. Én is szeretem, ha megdicsérnek, mondta Dixi. Na látod, viselkedj úgy az emberekkel, ahogy te szeretnéd, hogy bánjanak veled. Ez az alapszabály, azt kapod vissza, amit adsz.
Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, mutass tiszteletet irántuk. Pusztán azért, mert vagy, nem jár neked tisztelet. Azt nem lehet kikövetelni. Légy méltó, tedd magad méltóvá a tiszteletre, és akkor azok, akik tiszteletre méltóak, tisztelni fognak téged. Akik nem méltóak a tiszteletre, mert tiszteletlenül bánnak a tiszteletre méltóval, azok nem számítanak, velük ne törődj, ismeretségüket, barátságukat ne keresd, mert hiába nincs semmid, akkor is kifosztanak.
Nagy tudása ellenére Dixi olyan volt, mint egy tanulni, a dolgokat megérteni akaró gyerek azon a hajnalba nyúló éjszakán. Én meg, bár talán fiatalabb voltam nála, soha nem volt apjának éreztem magam. Reméltem, hogy amire megtanítottam, majd továbbadja a saját fiának, ha lesz neki. Vagy azoknak, akik hallgatnak rá. Meghatott őszintesége és tudásvágya. Ritka erények az öntelt – ahogy a próféta mondta: "mindent mindig mindenkinél jobban tudó" – budapesti léhűtők között. Találkoztam még párszor vele, mielőtt elmentem, de ilyen nyitottnak többé sohasem láttam. És sajnos többé soha nem beszélgettünk sem az asztrológiáról, sem az illemszabályokról. Azt viszont észrevettem, hogy mindig udvariasan megköszönte, ha valaki pénzt adott neki, vagy meghívta egy italra. Néha még játékosan el is túlozta az udvariasságot, amin mindenki jót nevetett.
Amit az asztrológiáról mondott annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy disszidálásom után évekig csak csillagjóslásról szóló könyveket olvastam, Londonban el is végeztem egy asztrológiai tanfolyamot, aztán Indiában, Újdelhiben, a Bharatiya Vidya Bhavan Asztrológiai Intézetben tanultam az indiai asztrológiát (Jyotish Alankar/Jyotish Acharya), végül Hongkongban a kínai asztrológiával és a Feng Shui, BaZi, Mian Xiang és más kínai metafizikai tudományokkal is megismerkedtem. Ma már én is asztrológusként dolgozom, és azt hiszem a hozzám fordulók elégedettek az elemzéseimmel. Köszönöm neked mindezt Dixi, bárhol is vagy most (szerintem vagy reinkarnálódott már valahol, vagy reinkarnálódni fog, mert a Földön szükség van rá, a Nirvánában nincs), és utólag kérem elnézésedet, amiért nem figyeltem kellőképpen, amikor az asztrológiára tanítottál. Nem mentség, hogy részeg voltam, amikor leültél az asztalomhoz életem talán legsötétebb éjszakáján, a Csendes sörözőben. Peace.
Hatodik oldal
„Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod
est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda
miracula rei unius”
(„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami
(„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami
fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az
egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd”)
Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
Najmányi
László: Dixi, azt asztrológus
(Első részlet a készülő „DIXI – Egy szabad
szellem legendája” című könyv Dixi asztrológusi munkásságáról szóló fejezetéből)
Dixi
nemcsak szerette az asztrológiát, de értett is hozzá, és szívesen gyakorolta.
Egyformán otthon volt a kaldeus és babiloni eredetű klasszikus európai, indiai, tibeti, arab és kínai asztrológia területén, de ismerte a csillagjóslás maya titkait is. Ahogy Oláh Lehel Dixi
című filmjéből is megtudhatjuk, tisztán látta a jövőt, de igazi bölcs lévén nem
adott könnyen, azonnal megérthető jóslatokat, inkább sokrétegű metaforákba,
szabad, vagy kötött formájú versekbe kódolta próféciáit, hogy gondolkodásra,
tudatuk kitágítására, önvizsgálatra késztesse a hozzá fordulókat.
Dixi-kutatásom jelen szakaszában várom mindazok emlékeit, akik tanúi, esetleg
jövőjükre kíváncsi alanyai voltak az ő kiterjedt asztrológusi tevékenységének.
 |
| Ismeretlen svájci, vagy német művész: Asztrológus Színezett fametszet, 16. század |
Természetesen Dixivel kapcsolatban nem csak asztrológus volta érdekel. Ha más, személyéhez, sorsához kötődő témával kapcsolatos érdekes, fontos hozzászólás, emlék, fotó, vagy egyéb dokumentum érkezik a DixiBlog kedves olvasóitól, Dixi ismerőseitől, rajongóitól, barátaitól, sorsa alakulásának tanúitól, a mindmáig élő művészete iránt érdeklődőktől,
azt is felteszem a blogra, mert a sokszínűség, változatosság csak még
hitelesebbé teszi a budapesti éjszakák nagy vándora színes, sokdimenziós
személyiségéről, és az őt hol lehúzó, hol felemelő környezetéről
kialakuló, teljessé soha nem tehető képet. Fontosnak tartom
megismételni, hogy készülő könyvemnek azért adtam a DIXI – Egy szabad szellem legendája címet,
mert nem száraz, tudományos igényű életrajzon és szociológiai
pontosságú környezetleíráson munkálkodom, hanem egy életnagyságúnál
jóval nagyobb formátumú ember és soha meg nem fejthető titkokban,
végletes ellentmondásokban gazdag életútja görög sorstragédiákhoz és a klasszikus burleszk-filmekhez, főleg Buster Keaton remekműveihez egyaránt hasonlító legendáját igyekszem megőrizni és átadni a remélhetőleg humorérzékkel és az empátia életértelmet teremtő képességével rendelkező utókornak. Az emlékeimben élő Dixinek
írom ezt a könyvet, akivel ugyanazokon a dolgokon nevettünk, vagy
gondolkodtunk el. A lehetetlen akarása, a hülyeség elutasítása, isteni könnyek és isteni nevetés. Mint minden könyv, műalkotás, munkám
elkerülhetetlenül önportré is lesz, hiszen az én érzékenységemen
szűrődnek át az információk, az én stílus- és arányérzékem adja a válogatás és szerkesztés szempontjait, az én képzelőerőm egészíti ki, értelmezi a tényeket, amelyek az igazsághoz képest, önmagukban nem jelentenek semmit.
 |
| Dixi az 1960-as években, megismerkedésünk idején Ismeretlen fotós képe |
Korábban James Joyce Ulysses című, a modern irodalmat megteremtő könyvét hoztam fel a valóság és az igazság közötti extatikus különbség megvilágítását szolgáló példának, hivatkozva arra a tényre, hogy az ő érzéki, költői fantáziával és vad, blaszfémikus humorral megrajzolt képe Írország fővárosáról, Dublinról, és annak lakóiról összehasonlíthatatlanul hitelesebb, teljesebb, átélhetőbb, mint a város és a benne élők bármely tudományos leírása lehet.
Kötelező kételkednünk a görög istenek létezésében, a háború hőseinek nagy tetteiben, a Trója ostroma és Odüsszeusz utazása közben Homérosz, és a legendákat egymásnak szájhagyomány útján továbbadó generációk szerint megtörtént csodálatos eseményekben, pusztán azért, mert a korabeli görögökkel ellentétben nekünk nincsenek isteneink, hőseink, velünk nem történnek meg csodák? Mi, mindenkinél mindig mindent jobban tudók, teremtés helyett kritizálók mikor fogadjuk el végre, hogy csodákat csak csodálatos utazó lát, hogy ahány ember, annyi valóság létezik, hogy más másnak látja a világot, mint mi, és hogy az ő, számunkra elképzelhetlen, abszurdnak, fiktívnek tűnő elemekből összenőtt valósága talán közelebb áll az igazsághoz, mint a mi altalajhoz ragadt, a dolgokat végletesen és végzetesen leegyszerűsítő, szegényes, örömet senkinek nem adó, meglepni senkit sem képes nézeteink? Fontosabb azt tudni, hogy pontosan hány öltéssel varrták össze Odüsszeusz hajójának vitorláját, mint azt, hogy:
 |
| Homérosz és közönsége |
Persze Franz Kafka abszurdnak minősített történetei valóságon túlmutató igazára is hívatkozatnék, de most inkább Dixi egyik legnagyobb mesterére, a vak Homéroszra emlékeztetem a kisrealista valósághoz hiányos ismeretei és lelkének töpörödöttsége miatt görcsösen ragaszkodó, a misztériumokat betiltani vágyó olvasót. A legtöbb kutató szerint Homérosz több évszázaddal a Kr.e. 12. században zajló trójai háború után, valamikor a Kr.e. 7-8. században élt és írta meg az események csodákban, isteni beavatkozásokban, mítikus lényekben bővelkedő krónikáit, az Iliászt és az Odüsszeiát. A nagy háború szájhagyomány útján megőrződött legendáit foglalta, szerkesztette össze és tette át énekelhető versformába. Vajon az ő költészete kevesebbet mond nekünk a trójai háború hőseiről és áldozatairól, a korabeli görög társadalomról, annak vallásáról, hagyományairól, szokásairól, kollektív tudatáról, mint a tudomány által teljességükben soha nem kideríthető tényekből csak vázlatosan kikövetkeztethető, dimenzió- és érzelemszegény valóság?
 |
| Odüsszeusz és a szirének 19. századi intarzia Museo Correale di Terranova, Sorrento |
„(...) önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,
balgák: fölfalták Hüperión Éeliosznak
barmait, és hazatértük napját ő elorozta. (...)”?
balgák: fölfalták Hüperión Éeliosznak
barmait, és hazatértük napját ő elorozta. (...)”?
Odüsszeia, I,1–10, az eposz invokációja (Devecseri Gábor fordítása)
Cs.-né, V. Kati írta:
(A levélíró engedélyével, ahogy korábban mások visszaemlékezéseivel is történt szükség esetén, korrigáltam és stilisztikailag kissé feljavítottam a szöveget – N.L. megjegyzése)
(A levélíró engedélyével, ahogy korábban mások visszaemlékezéseivel is történt szükség esetén, korrigáltam és stilisztikailag kissé feljavítottam a szöveget – N.L. megjegyzése)
Nekem Dixi
annakidején az indiai Védikus asztrológia szerint jósolta meg a jövőmet.
Legalábbis azt mondta. Mindenesetre a jóslata nagyrészt beteljesedett. Mondta,
hogy csak akkor tud jósolni, ha vannak kérdéseim. Sok gondom volt akkoriban, az
1990-es évek közepén, főleg párkapcsolati és anyagi természetűek, konkrétan a
tőlem elhidegülő párom és krónikus pénzhiány, ezekre kérdeztem rá. Dixivel a
városligeti Műjégpálya előtt találkoztunk, onnan mentünk egy kis étterembe, a
Damjanich utcába, mert elég hideg volt. Az étterem nevére már nem emlékszem,
lehet, hogy már bezárt, vagy kutyakozmetikává alakult. Szerencsére Dixi
jóslatát feljegyeztem a naplómba, azóta is megvan, és később beírtam azt is,
hogy mi és hogyan teljesült a jóslatból.
 |
|
Indiai
asztrológus
|
A szeánsz
eléggé nehezen indult, mert Dixi összetűzött a pincérrel, mivel szerinte nem pulykasültet,
hanem disznóhúst kapott, amit ő csak akkor esz meg, ha közben a pincér elénekli
Dávid király disznóhúsért könyörgő zsoltárát neki. A pincér, kis töpszli,
pirozspozsgás arcú ember, nagyon szőrös kezekkel, rendőrt akart hívni, és azt kiabálta,
hogy ő zsidó, korábban rabbiképzőbe is járt, és Dávid királynak nincs
sertéshúsért könyörgő zsoltára, mert csak pászkát és humuszt evett, még ránézni
sem volt hajlandó disznóra. Szóval nagyon kínos volt az egész, az üzletvezető
és a többi pincér is odajöttek az asztalunkhoz. A helyzetet nekem kellett
megoldanom úgy, hogy végül én ettem meg a pulykasültet (mert szerintem az volt,
nem röfike), Dixi pedig a túrós csuszát ette, amit én rendeltem. Igaz, a
szalonnapörcöket a tányér szélére tologatta és ott is hagyta. Mondta, hogy majd
imádkozik azokért, akik a pörcök miatt szegény disznót megölték. „Különös
kegyetlenséggel! Különös kegyetlenséggel!”, ismételgette. Vörösbort rendeltünk,
ő másfél litert lehajtott a kb. 2 órás beszélgetésünk során, és elszívta az
összes cigimet. Pénzt viszont nem kért a jóslatért. Most egy ideig nem érinthet
pénzt, mondta.
 |
| Rahu, az indiai Védikus asztrológia kilenc planétájának egyike Rahu szimbóluma a nyolc fekete ló vontatta harci szekéren ülő, test nélküli kígyó |
Megkérdeztem Dixitől, hogy miképpen erősíthetném
meg a párkapcsolatomat, mert szeretem a Pétert, nem akarom, hogy otthagyjon.
Most kb. szó szerint idézem, amit Dixi mondott erre a kérdésre: „A Rahud most a
Mérlegben van, tombolnak körülötted az illuzórikus energiák, amik azt próbálják
elhitetni veled, hogy biztosan van még tartalékod ebben a párkapcsolatnak nevezett izében, pedig
már mindet fölélted, amikor Karácsonykor megsértődtél, amiért Péter nem
selyemsálat vett neked, hanem egy képzőművészeti albumot, ha jól látom Gustav
Klimt nőkről készített festményeit. Nagy hiba volt részedről, hogy nem örültél
a könyvnek, mert tudhattad volna, hogy a párod rajong a képzőművészetért, ez
egy régi konfliktusforrás közöttetek, mert te megrekedtél a 19. századi
tájképeknél és csendéleteknél.
 |
| Gustav Klimt: Pallas Athéné (1898) |
Szóval nagy tüskét szúrtál a srác lelkébe,
amit már nem lehet kihúzni, mert beletokosodott. Azt nem javaslom, hogy addig forszírozd
a testi élvezeteket, amíg el nem kezdtek sokasodni, mert a gyerekek érkezése
egy kapcsolatba csak eltolja az esedékes szétválás időpontját. Tudnod kell,
hogy a dolgok nem véletlenül történnek meg az életedben. Az, hogy nem a várt
ajándékot kaptad, hanem a festészeti albumot, csak a sorsod trükkje volt, hogy
felgyorsítsa az elkerülhetetlen szeparációt. A sorsod, nevezheted karmádnak is, azt akarja, hogy sürgősen
indítsd el az önvizsgálatot, mert nem a párodban van a baj, hanem benned. A
te feladatod a Péter irányába az, hogy szeresd, de azt nem várhatod el, hogy ő
viszont szeressen. Az, az ő dolga. Nyilvánvaló, hogy Péter már nem szeret,
ezért ajándékozott meg a Klimt albummal, pedig tudja, hogy nem szereted a
modern festészetet, ösztönösen rád akarta kényszeríteni a saját ízlését, ami
pedig határozottan nem a szeretet, hanem az önzés jele. Nem szeret, nem szeret,
nem szeret már: ezért feledkezett meg a megismerkedésetek évfordulójáról is,
bárhogy is tagadja. Ilyenkor persze te dönthetsz, hogy akarsz-e vele maradni
vagy sem, de hozz döntést, dönts végre! Ne gyávaságból legyél engesztelő, ne
hitess el magaddal egy illúzióból fakadó szerelmet, hanem dönts annak fényében,
hogy jó ez neked vagy sem! Jó ez jövendőbeli családodnak, vagy sem! Mivel a
természetes Zodiákus 7. házában van a Rahu és a Szaturnusz, olyan kapcsolatok
is megmérethetődnek, amelyek nagyon régiek, szinte már sorsszerűek, és amire
azt mondanánk, hogy ezek egymásnak lettek teremtve. Vannak olyan kapcsolatok,
melyekben két kiváló ember is képes arra, hogy nagyon rosszat hozzon ki
egymásból. Hát még amikor csak az egyik ember – Te! – kiváló! Ez a pasi már lélekben ugrott, valószínűleg
testileg is lelép, amint talál egy másik lakást.”
 |
| Egon Schiele: Fekvő női akt (1917) |
Erről
a jóslatról csak annyit, hogy nem selyemsálat kértem Pétertől a szülinapomra
(tehát nem karácsonyra!), hanem
szerettem volna, ha engem is elvisz egyszer Bécsbe, ahová gyakran utazott
üzleti okokból. És nem Klimt-albumot hozott nekem Bécsből, hanem egy könyvet
Egon Schiele szörnyűséges „erotikus” (én semmi erotikusat nem találtam bennük,
csupán undort az emberi test iránt) festményeiről. Ami igaznak bizonyult a
jóslatból, Péter tényleg lelépett pár héttel a Dixivel történt beszélgetés
után, összeköltözött Pannival, a legjobb barátnőmmel, akit akkor hagyott ott szó
nélkül a pasija, és át is költözött szépen Hollandiába, mert ott összejött egy
maláj, vagy szingaléz táncosnővel, akitől aztán szifiliszt kapott. De ez egy
másik történet.
 |
| Vishnu isten Sudarshana csakrájával lefejezi Rahut |
Az
anyagi helyzetemről is kérdeztem Dixit. Erre azt válaszolta (ezt csak
vázlatosan jegyeztem fel, annyira felzaklatott az, amit a párkapcsolatom
közeledő végéről jósolt), hogy olyan korszakom van, amelyben szinte lehetetlen
az együttműködés másokkal. Nehéz megtalálnom a partnereimmel, üzletfeleimmel,
kollégáimmal a közös hangot. Ez a korszak addig tart, amíg a Mars áttelepszik a Bikába és a
Merkúr pozíciója meg nem változik. Aszcendensem, a Kos tüzes jegy, és amikor
benne áll a Nap, mint most, ott van a legerősebb helyzetében, valamint mellette
áll a Mars is, háromnegyedes erőben, és mindemellett ott helyezkedik el a
harmadik tüzes férfi bolygó is, a Ketu, várhatóak lesznek paprikás helyzetek. És
szinte végig ott lesz a Vénusz is, akinek a jelenléte sem fog könnyíteni a
helyzeten, szóval várható lesz, hogy pörögni fognak az események, de a dolgok
felfűtöttsége végett mindenképpen óvakodjak attól, hogy belerohanjak egy tipikus
80 versus 20 százalékos helyzetbe. Fél év múlva viszont új állást kapok,
magasabb fizetéssel, a mostaninál nagyobb megbecsüléssel, és örökölni fogok egy
szép summát is, de ha nem vigyázok, kirabolnak, elviszik az összes pénzt és az
ékszereimet is. Ráadásul olyan ember követi majd el ezt a szörnyűséget, akire
rá akartam bízni az életemet. Hogy elkerüljem a nagyobb bajokat, ismételjem 40
napon át, összesen 18 ezerszer az „Om Bhram Bhreem Bhroum Sah Rahave Namah”
Rahu-mantrát, és ha természetfeletti erőt is akarok, ugyancsak 40 napon át,
összesen 270-szer az „Om Rang Rahuve Namah Om” mantrát. Ha eltévesztem a
számolást, nem fog működni a varázslat.
 |
| Rahu |
Ez
a jóslat száz százalékig bevált. Pocsékul fizetett titkárnőként dolgoztam egy
kontrollmániás ingatlanspekuláns mellett, aki minden hibájáért rám hárította a
felelősséget, ugyanakkor elvárta, hogy mindig mosolyogjak és igyekezzek elbűvölni a gyanútlan ügyfeleket, akiket ő megszívatni készült. Pár nappal
Dixivel való találkozásom után azzal vádolt meg a főnököm, hogy titokban
összejátszom az ügyfelekkel, ezért azok nem sétálnak bele az általa jól
kifundált csapdákba. Szó szót követett, ő hozzám vágta a Rolodexet, én
leöntöttem narancslével, ő kirúgott, én felmondtam. Szerencsére korábban
csináltam egy másolatot a címlistájáról, amit előrelátóan hazavittem. Ezzel a
címlistával a kezemben könnyen találtam egy sokkal jobban fizető állást,
projektmenedzser lettem egy másik ingatlanügynökségnél, ahol tényleg
megbecsültek, komoly bonuszokat kaptam, azokból vettem meg egy év múlva a
kuruclesi kis házat, a szép kerttel és a birsalmafákkal, ahol most is lakom. Adélka
nagynéném bélrákban meghalt, és rám hagyta az 1970-es évek óta gyűjtögetett
dollárjait, összesen több mint 20 ezer dollárt, amiből a Seychelle-szigetekre
akartam utazni nászútra. Sajnos az első
Rahu-mantra számolását eltévesztettem valahol, ezért bekövetkezett az a
szörnyűség, amit Dixi megjósolt: Kevin, a vőlegényem, kihasználva hogy a
hétvégén is túlórázom, átkutatta a lakást, és a vécétartályban megtalálta a nagynénémtől
örökölt dollárjaimat, és az öltözőasztalom fiókjában a nagymamámtól és
anyukámtól örökölt arany ékszereket, és elhúzott velük Thaiföldre, ahol azóta
is él, bizonyítékok hiányában nem lehet kiadatni. A másik mantra viszont
működött, természetfeletti erőt kaptam, ha megátkozok valakit, annak vége.
Kevint is megátkoztam, most járásképtelen nyomorék Thaiföldön, a szolgák
tolókocsiban tolják ki reggelente a beachre és este vissza a házába, és etetni
kell, pépes ételeket szívószálon, mert se a kezeit, se az állkapcsát nem tudja
mozgatni, és ágyéktól felfelé pikkelysömör borítja, ami állandóan viszket neki
és nem tud vakaródzni.
 |
| OM Rahu Ketu Yantra Rahu és Ketu a legerősebb planéták a Védikus asztrológiában, de egyiknek sincs saját háza. Ennélfogva mindig annak a háznak a karakterisztikáit veszik fel, ahol éppen megszállnak |
Najmányi László: Dixi, az orákulum
(Második részlet a készülő „DIXI – Egy szabad szellem legendája” című könyv Dixi asztrológusi munkásságáról szóló fejezetéből)
(Második részlet a készülő „DIXI – Egy szabad szellem legendája” című könyv Dixi asztrológusi munkásságáról szóló fejezetéből)
Emlékezés egy különös nyár-éjszakára
valamelyik év
valamelyik tél
valamilyen lakás
valahova haza
valamelyik év
valamelyik tél
valamilyen lakás
valahova haza
El!
Szerb János verse a Ha megszólalnék című kötetből
(Orpheusz Kiadó Kft., 1990)
Tudomásom szerint Dixi a Jyotisha, az indiai Védikus-, és a belőle, valamint a kínai csillagjóslásból kifejlődött Dkar Rtsis, a tibeti asztrológia titkai iránt Erdély Miklós (1928–1986), Hajas Tibor (1946–1980), Szerb János (1951–1988), és a néhai Varsói Paktum első punk zenekarát, a SPIONS-t alapító Molnár Gergely kutatásaitól ihletve kezdett érdeklődni. Az indiai és tibeti hagyományok a kor föld alá szorított élő művészetének művelői közül sokakat foglalkoztattak az 1960-as évektől kezdődően. Dixi Baktay Ervin (1928–1963) az indiai és tibeti asztrológiát is bemutató A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetben (Bp., Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat, Lampel Róbert/Wodianer F. és Fiai, 1930); India I–II. (Bp., Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat, Lampel Róbert/Wodianer F. és Fiai, 1931); Szanátana dharma, az örök törvény (Bp., Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat, Lampel Róbert/Wodianer F. és Fiai, 1936); Indiai éveim I-II. (Bp., Révai, 1938) és a A csillagfejtés könyve (Bp., Révai, 1942) című könyveit az én könyvtáramból kölcsönözte (és néhány hét után mindig visszaadta) az 1970-es években. A kaldeus és babiloni hagyományokon alapuló, klasszikus európai asztrológiát valószínűleg már jóval korábban, az 1960-as évek elején tanulmányozhatta, mert megismerkedésünk idején, az évtized végén már komoly szakértője volt a csillagjóslás ezen, – ahogy az utóbbi évtizedek igazolták – különösebb szellemi erőfeszítés nélkül bulvárosítható iskolájának.
 |
|
A bölcsek köve Illusztráció Michael Maier (1568–1622) Atalanta fugiens című könyvéből Fametszet, 1618 A Rózsakeresztes Testvériséghez tartozó, Hermész Triszmegisztosz szövegeit elemző német orvos, alkímista és asztrológus 1608-ban Prágába költözött, és az alkímia/asztrológia titkait kutató II. Rudolf Habsburg császár egyik legközelebbi munkatársa lett |
 |
|
Daniel Stolcius: Hermész Triszmegisztosz (1624) Ἑρμῆς ὁ Τρισμέγιστος (Háromszor magasztos Hermész) A görög-egyiptomi asztrológia tudományának megalapítója Az alkímia alapszövegének számító Tabula Smaragdinát az ő múmiájának kezében találták meg |
 |
|
Heinrich Khunrath: Tabula Smaragdina (1606) Az alkímia és a hermetikus hagyományok alapműve Az alkímisták szerint tartalmazza az ősanyag (prima materia) és az átváltoztatás (transmutatio) titkát A számos jelentésréteget hordozó, Hermész Triszmegisztosz művének tartott szövegben megtalálható a fémeket érintésével arannyá változtatni képes bölcsek köve (lapis philosophorum), valamint a makro- és mikrokozmoszok egymásra hatásának leírása, és a klasszikus antikvitás elem-rendszere (az alkímia magnum opusa) |
Sz. István (Bécs):
Nagyon régen történt, 1967-68 körül, de a Dixivel való megismerkedésemre tisztán emlékszem. Pokolian rossz passzban voltam akkoriban. Valami lehetetlen alak kedvéért elhagyott a barátnőm, akivel általános iskolás koromtól jártam, és már a házasságra készülődtünk. Kirúgtak az egyetemről, mert véletlenül az előadóteremben felejtettem a nem túl rendszerbarát verseimet és rajzaimat. Az egyetemi párttitkár, aki a kirúgásomat elrendelte azt mondta, hogy csak azért nem jelent fel államellenes izgatásért, mert jól ismerte az apámat, aki veterán kommunista volt, és ha még élne, biztosan alaposan ellátná a bajomat, amiért a párt ellenségeinek táborához csatlakoztam. Nem csatlakoztam én senkihez, csak nem tetszett az a sivár élet, amit a diktatúra a hozzám hasonló szabadságszerető fiatalokra rákényszerített, és az a rengeteg otromba hazugság, amivel megindokolták a hülyeségüket.
 |
| Dr. Bardo: AZ ISMERETLEN SPICLI EMLÉKMŰVE videotherápia |
Az első szabály, amire megtanítottam az volt, hogy meg kell köszönnie, ha kap valamit. Az emberek nem tartoznak neked semmivel, nem lehet csak úgy elvenni, kikövetelni, kierőszakolni tőlük valamit, belátást, türelmet, asszisztenciát. Köszönd meg a pénzüket, az idejüket, azt, hogy figyelmet, energiát fordítanak rád. Ne felejtsd el: amikor megpróbálod lelejmolni őket, és adnak pénzt, annak ellenére, hogy nagy lejmolós hírében állsz, nem te tiszteled meg őket, hanem ők téged. Tanuld meg tisztelni önmagad. Mindig viselkedj úgy, hogy a jobbik énednek ne kelljen szégyenlenie magát miattad. A jobbik éned, bármennyire is halk a hangja most, bármilyen kevés befolyással is bír jelenleg akcióidra, biztosan ott lapul a tudatod mélyén, görcsös önigazolások ragadós leplei alá kényszerítve. Add meg magad neki, és link senkiből, senki fiából valaki leszel.
 |
| A kínai Zodiákus |
 |
| Kínai asztrológus |
Hamvas Béla: JAMES JOYCE ULYSSES-E
(Részlet a Nyugat 1930. 10. számában megjelent tanulmányból)
„De Odysseus visszatér az alvilágból, veszi sétabotját és kimegy az ajtón. Telemachos viszi haza és csakugyan délután meg is érkeznek Penelopehez. Egy egész hosszú fejezet arról szól, hogy a hazaérkezés milyen körülmények között történik. Szóba kerül, hogy milyen párhuzamos vonalban halad Bloom és Dedalus az úton. Mirõl beszéltek? Elesett-e Bloom? Sértetlenül állt fel újra? Milyen hőmérséklet volt éppen? Miért kellett meleg víz? Milyen előnyöket biztosított az este való borotválkozás? Mi hevert a büffé asztalán? Milyen anagrammokat készített fiatalkorában saját nevére? Milyen vonatkozásban álltak a kort tekintve? Milyen volt a származása? stb. stb. stb. Több mint százhúsz lapon keresztül.
Példa. «Mirõl beszélt a duumvirátus útközben? – Zenéről, irodalomról, Irországról, Dublinről, Párisról, barátságról, asszonyról, prostitucióról, diétáról, a gázlámpák, ív- és izzólámpák befolyásáról a közelben álló paraheliotropikus fák növekvésére, kiállított városi szemétgyüjtő vödrökről, a római katolikus egyházról, a papok nőtlenségéről, az ir nemzetről, jezsuita nevelésről, karrierekről, az orvostudomány tanulmányozásáról, az elmúlt napról, az ünnepelő kártékony befolyásáról, Stephen kollapszusáról.»
«Bloom már régebben is beszélt hasonló tárgyakról éjszakai vándorlások alatt? – 1884-ben Owen Goldberggel és Cecil Turnbullal éjjel, nyilvános utcán Longwood Avenue és Leonards Corner között és Leonards Corner és Synge Street között és Synge Street és Bloomfield Avenue között. 1885-ben este Percy Apjohnnal...» stb. stb.
Bloom megérkezett haza és lefekszik aludni. Felveszi hálóingét. Fáradt. Utazott. «Kivel?» – Szindbád a tengerész és Hindbád a hengerész, Jindbád a jengerész, Vindbád a vengerész és Nindbád a nengerész és Findbád a fengerész és Bindbád a bengerész és Zindbád a zengerész...» stb. (With? – Sindbad the Sailor and Tindbad the Tailor and Jindbad the Jailer and Whindbad the Whaler and Nindbad the Nailer and Findbad the Failer... etc. etc.)
5. Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. Vad képzettársítások tömege. Az ember megy az utcán és hatnak rá a körülötte levõ események, de folyton reagál egész élménytömegével is. Ez a fegyelmezetlen tudatjáték, mint egy komponálatlan film, vagy egy értelmét vesztette filozófiai rendszer egymással össze nem függő részleteit kapkodja elő, hogy egy másodperc mulva ismét elfelejtse és millió másnak adjon helyet. A regény utolsó fejezete például két mondat. Az egyik tizenkilenc és fél lap, a másik huszonegy és fél. Egyetlen vessző, gondolatjel, pontosvessző, felkiáltójel nélkül.”
Szabadversben írt költemény egy tisztelőtől:
„(...) Szegény Lepény... Elvitte a manó. Már holdudvara sincs. Leképezett holdudvarnok jelentőségteljesen hallgat. Betikkadt. Esz Mély, a célszemély. Zagyhalálát zokogtatja. Szemkilövetős almamoly magányosan bandukol haza a Lukács-iskolából. Tenyéssz, te nyész! Fidibusz bácsi a másodikon mágikus gombát emészt. Tiszteljük a nemespenészt! Eljön-e majd az überharmat? Szabad-e már a Szvoboda? Ajakpárost honosítanak. Vén kaláka gubbaszt termőtalajon. Termőta Lajon, posztmediterrán férfiszépség. Csúszik a fény. Zsírágyon pihiző abált szalonna sóhajt, majd átfordul szebbik oldalára. Kellemet Lenke visítva betoppan. Kebelén dalárda, vén vödrében meleg vér. Szatír Ikon, bizánci rítusú talabér. Orto Doxa Ratifál, Hormuz satrafája. Torkon harap, félrenyel. Fél pár zokni bánja.
Vezérszónok! Paraszthajszál! Katakomb! Déli Verő. Lelket Lenke, hajléktalanító segédputtony. Magányos dög a csúcson. Azt hiszi a saját örömömre bűzlök itten? Bekép, benyel, betámad. Röppentés után. Reflux előtt hívja nekem a szögbelövőt! Eszik, vagy fossák? Zöngítik, vagy nosszák? Teszik vagy tosszák? Tosztál ma, Tosztálka? Rémisztő hajnalom. Sikoltva alszik el. Nem vigyázott a gyerek, felkoncolta kerület. De szépen kertel itt! Ker Tel, azeri baltagyáros, kedvence a színbél és a velős lángos. Bevezette a véradót, kivezette a bejelentőt. Vannak még fiatal elemzők. Jegelik, vagy rézgálicban pácolják őket. Bármit is jelent ez, jelent ez. A bot füle innen származik.
Ták az évszázados rejtélyt. Nem tudni, miért omlott. Rémlett-e, vagy romlott? Lakosokat telepítettek. Telepi tettek. De mi lehet ilyen fontos? Itthon a kórkép, hosszú vándorlás után. Rég nem igaz, hogy. Fokhagymával a csigák ellen. Alap Ján, szlovák ordas eszme. Elszabadult költségvonzat. Támadja meg őt is a lisztharmat! Szaporodni persze megint nem hagyott. Spanyol csaló verte át az ukrán államot. Fekete tengert festene fehérre. 32 százaléka látná szívesen. Már kizárták valamilyen szolgáltatásból, mert 122 poroltót rendelt szegény óvodának. Beszervezik nekünk. Riasztóak az eredmények. Ered Mények, ujgur epszilon. Tükörpontyon menetpróba. Három hónapig tartott.
Béltelepy Ragályka. Szép füléből ömlött a zsír. Panír Pogányka, kivétel ő, vagy okos tapír? Gőgberger Hermelin, esélyfényező, polkátlanító, alpártervező utolsó idegszálán lóg a mélység felett. Vajon meddig bírja? Kőszivárgi Vackor berzeggyömbész páviánnal kavar. Erdőrémlaki Apród népeszmély csilingelő toplázt akasztott horgára. Recip Roki abaltász még nem végzett. Fertelmessy Tapsony fővédlök három mangalicával fényképeszkedik. És most ne is említsük a küklopszok némán gubbasztó hadát. Tarhonyás Küküllő vértengődi ellenvarga magasra emelte a lécet. Orbáncát feni, térképét csiszolja. Vérveleji Albatrosz étszeres háznagy nem fog négykézláb mászni a Pokolba.
Nem helyezik a hangsúlyt? Na, azt majd meglátjuk. Percekig ápolni kellett. Kiválthatják-e? A sólet pontosan. Lángol a szavaktól, amik. Kirántják alóla a földet. Annál is alkalmatlanabb a feladatára, mint amilyennek egyébként kinéz. Kajászón tegnap betelt a pohár. Mint ti úgy, ahogy vagytok. Összegben már stimmelne, viszont az irány. A negatív előjelű növekedés sem csökkenés. Reszeljetek még rajta! Túlpörgött és ledadogott. Mondja meg, hogy mennyi hiányzik. Csalódottan meredt jobbkezére. Kíváncsi vagyok, hogy. Ezúttal sem következik be. Nem habozott kijelenteni. Adtak neki másik nevet. Mert úgy hiányzik még ez is. A gazdaságot hazavágni már sikerült. A többit majd meglátjuk. Meg Látjuk, a Baltikum szégyene.
Celebrálja, mint Pöncike a rablóhúst, míg meleg. Üdvözli, mint Pizsi a vulkánkitörést. Tapasztja, mind Dongó a férget. Válogatja, mint Pöstyént az abaúj. Beszőkült nekem. Most lapít, mint rátót a mélyszántásban. Demiurgosz vakkant vakon. Január 1-től bezárnak. A korlát és a fémkordonok között fej- és derékmagasságban kötelet feszítettek ki. Jelentkezhet pofonért. És ez most először jelent érezhető terhet nekik. Gyerekkori álmainak lett az áldozata. Na, ez ma van. Vészöreg Csappantyút pindzsával meglőtték, szeméből freccsent a máj. Arcából kinőtt a Yucatan, gyomrában pedzett a fáj. Süketen röppent égmadár hiába, tenyeréből ivott Gaz Olin. Szebényi Lehelnek gond ment a fiába, s bajokkal tetézett szegény Trampolin. Alvából árvaház kiette, sarkonfordult, elhasalt. Asztmából lett kerítésen szülve énekel harci dalt. Szemérmét Edényke csontig gyalulta, nyakában Talmudon járvány pihegett. Tél szökött anyádba, mielőtt a törvény kihúzott belőle minden ideget. Lepkére csönd lett, aztán hiába, körvényre rebbent a ribaj. Öskönyü ölébe cseppent a lárva, segédbe születő, vérköpenyre gerjed új kapi faj.
Proto-Elamita merre menjen? Nincs ma értelme az. Két óriási hazugságból él. Lázadás bejelentése. Sem tudta megvédeni. De a sajtanyag kikerült a netre. A kaliforniai kutatóközpont búvárai nem értették. Gyere ki a vízből! Feküdjön a csakra! Trója jövőre felfedheti titkát. Tit Kát, veleméri telivér, patában nyögve jaj. Gyógyuló sérülést szenvedett. Szen Vedett, délkínai eufrátesz. Dolgozni kényszerül. Ne sajnáljuk az időt a közös semmittevéstől. Juszt neki temeérdek, roppant. Nem lett komoly baja. Egy mell, kilenc melltartó, olvadás. Mert mi is a pisztráng valójában? A tízparancsolat szellemében megfogalmazott tradicionális értékek igen jövedelmezők. Megjelenésben és stílusukban is. Óriási kerülőutat tett meg. A szakadéknak más jelei is voltak. Már saját magától is fél. Úton-útfélen gyerekekre vadászik a Nesquik-nyuszi. Hiába vállalták. Az önszabályozás egy jelentés. Szinte mindenhonnan eltüntették. Isuzuval zúzták szét, megfagyasztották, felgyújtották, bántották. Így fut télen a terasz. És ha eltüntetnék minden alakot?
Szerény külsejű punci caplat a tömegsír felé. Lesz találat? Pék F. I. Klapp puncnok elgondolkodva sétál az aknamezőn. Verebélyi Punc erkölcsi iránytű lefedi a lefedhetőt. Vérében tarja, alvázán kopott a szám. Kopotta, Kopotta, hát nem megmondtam neked? Aszám, haszám. Levígadta a cserepet a tetőről, majd robbantotta a kaszást és lepihent. Arcába alázat zárva, tekintete csupa szeplő. Hivatalosan nem, de amiről beszélünk. Máris falakba ütközött. Á, én nem nézem, de mindenki nézi. Kivizsgálja a véresre vert utas esetét. Vezetői indoklással megtoldva. Orvosolták a bajt. Még a régión belül is. Fent és Lent kéz a kézben járnak. Csak akkor utazzon, ha kell. Úgy szedték ki a 30 centis résből. Letagadta, hogy ő kényeztetne. Ez lesz az első alkalom. A harmadik jelenetben beszáll mellé. Ott van benne a holnap megvásárlandó zacskós tej képe. Forog az ő kis világa. Ugye. Ne legyen kötelező. Beazonosítják. Viszik az énekest. És perelnek. Néha elszáll magától. Kevesebben mozdulnak. Tovább csökkentek. Meglepő módon az emeleten voltak a mellékhelyiségek. Összefőzte a merkantilista modellhez szükséges hozzávalókat. Amit mondunk. Ordít az utalásoktól. Akár egy nap alatt is bejárható. Hatalmas és falja a benzint. Menetképes maradt. Nincs kedvem már foglalkozni vele. Hazudsz, majom? Katasztrófát okozna. Vagy csak nem volt elég idő? Nemtetszésüket fejezték ki a szakértők. Néha az életben is megtörténik. Megmutatta a nagyvilágnak. Megtalálja? A biztonsági kamera alatt estek. Mindig csak a derpegés, meg a nyiff-nyaff?
Kéjvendel Neszmély kan onok Libi nevű nős tényével zászlóajnyi autista árvát gerincre vág. Repedt tormával jön nekem. Virgáccsal veri az ormát. Szegőjét tiszteli, arcát halálra szánja. Zsigerből mond bús halat, az ész érvei könyveztetik. Repülve ismerszik meg a jó szabász. Ma háromszor arattak Valagon. Nem kér a demokrációból, a vér szaga ünnepelteti. Csonttörő Szent Vánkos napján kéttornyú hajnal hasadt. Matyómintás léptékmentés, faj lagos és önerő. Szaprotifon kéne neki, ezért karmantyút súvaszt. Megtelt már a szent fazék? Sellőtlenítést hirdetett. Sokáig nem jött válasz, majd kartáccsal lőtték. Villámháború, vagy kormulás. Lombhulla. Izomból hozta a legyet. Segíthetek?
Purcello Misnik irhakapász átalakítaná a bánatügyi hatóság koordinátáit. Jövedékre fel! A toblatisták emberi és anyagi erejük tömeges és kíméletlen felhasználásával folytatták támadásaikat Ragász körzetében. Sok olyan nyitott kérdés van még a néptárgép-hálózatosítás körül, amely meghatározhatja a program sorsát. Nincs középút: ma nyílt állásfoglalásra van szükség. Szóval mindenütt, hol esküje. Ennyit érnek a bíróságok. Újabb puncnok tűnt fel az eseményhorizonton. Abáltnak hívják, nyomkereső. Dévényben Baksit riasztja. Ügyes, mint a Kaszás Halál. Minden korábbinál jobban kettészakadt. Nem kapott levegőt. Elárulta, hogy az Úr is befolyásolta. Őket is meghatotta a csokor virág és a mackó. Epekőgyűjteményt zsákmányolt. Vitte, hozta. Tud-e bármit építeni a kormány? A takarítás miatt elcsúszhatnak. Érintheti a leépítés. Betétdalával tér vissza. Bukása óta nem volt ilyen rossz a helyzet. De már jönnek az új kihívók. A 20. században is szenvedni kellett. Fantáziáját beindította. Van-e realitása a kísérletnek? Ez a legnagyobb visszahívás eddig. Történelmi beszédet mentettek el DNS-ben. Már hibajavító megoldásokkal is kiegészítették. Túl durva volt. Már januárban megszületett az év legundorítóbb. A feltámadás közel volt. Mindenkit lebuktat. Végén láb közötti. Most rajta múlhat a kormány sorsa. Beadni 12 évesnél fiatalabb gyereket. Azért jött, hogy változtasson. 532 halálos ítéletet nem tudtak végrehajtani. 15 ezer krokodil szabadult. Az özönvíz ne sodorjon el mindent. Tuskónak tűnik. Kéjvágyó baritont rendezett. Hét nap alatt múlik. Visel kalapot és egyéb érdekességek. Miért válik rögeszmévé? Mi hozza ki a sárkányt? Kiigazításra szorul. Öregeknek engedélyeznék. Átgyúrták a könnyfakasztót. Egyből új arcot is kapott. Ha tényleg így fog kinézni. A feketelistán landolt. Kezdhetünk aggódni? A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Te tudod a sajátod árát? Akadozik a rendszer, alig vannak helyek. Jön az igazság pillanata. Esett hirtelen. Elkerüli a kormány a legrosszabbat. Húzzon magára punciparókát! Kevés teret hagy a fantáziának. A csapvíz keménysége miatt alkalmatlan. Egy tapodtat nem mozdulunk innen.
Szerint nincs visszaút. Megszerezné a hatalmat. Szembeni tiszteletlenség miatt. Elpusztultok tüdős zsidók! Kihívója sem hibázott. A zászlót felgyújtották, majd eltaposták. Ezennel elkobzom. Van helye ezen a színpadon. Felkiáltások hallatszottak. Középen találkozó választói mozgalom. Az is elég, ha a jók nem tesznek. Össze kell gyűjteni mindenkit. A tömeg a capella énekli a Hosszú Halál dalát. Érdem szerinti számvetés. Politikailag elárvult szabadelvűek. Pártkötődését nem akarják megtagadni, bár lehet. Utolsó szavaira futásban indult meg a tömeg. Aláírtok mindent nekik. A kisemmizett munkások vitték végig. Tudunk jutni. Valaki a tömegben azt mondta. Nélkül nincsen szíve. Nélkül nincsen lelke. Megroggyant pénzkapitalizmus. Kétoldalt akarattyák támogatják. Hiába üvölt, kapálódzik, saját bankjába viszik vissza szegényt. Kifinomult módszerrel sem. Finom Ítók, rejtélyesi közöny. Új, közös nevezők. Sóhajtozó evezők. Só haj, borsos párna. Testben vagy lélekben velünk van. Nem egymást kioltó. Hitelzsinóron függött a világ. Alapult a világ. A világ. Világtáj, azt hittük, csak négy van belőle. Változás megrostálja a. Tálja. A. Vál tozás. To Szás délkoreai magánvaló köszönti az emberhegyet. Bejött a Csokoládé, meghajolt és csak annyit mondott: Jónapot. Tartja magát, felsorakozik.
Poprádi Rekesz tőzsér a Waffen SS képviseletében megbotlott, és átesett az élményküszöbön. Felállt, leporolta magát, és megesküdött a Bunyejováci Szent Denevérre, hogy bosszút áll az őt és alegységét ért megaláztatásért az illetékeseken. Colosseum méretű kettős mérce. Jönnek az adócsomagok. A nép távközlési projektje dübörög tovább. Csak 13 középméretű puncnok jutott le élve a magaslatról. A többit elnyelte a Kába. Pihentek pár percet, aztán indultak vissza a frontvonalra. Egyikük ott felejtette a csajkáját korábban. Vésztenger morajlása délről. Ökölnyi pászkacsomókkal bombáz az ég. Elmondhatjuk-e valaha az otthoniaknak, hogy milyen közel jutottunk az Igazsághoz, mielőtt ránk küldték a sárga kutyát? Három kamionnyi lőrést zsákmányoltunk, s ugyanannyi parlagi tufát. Sógoromnak elvitte a gránát mindkét hátsó lábát, gyömrőjéből 53 repeszt szedett ki a sallér. Üvöltött szegény, míg el nem metszette saját torkát. Utána csak vizelt pár percet csendesen. Maradványait tüszőnkbe gyűjtöttük és az első településre érve feladtuk Mosztárba postán. Cikk-cakkban haladtunk Zegzugig, onnan ötszáz mérföldet hason csúszva tovább. Délben megálltunk vérfürdőt venni egy útszéli panzióban. Zsadony felgyújtott öt pálmafát. Ibrényben húztak karóba engem és Nefelejtskét. Nem fájt nagyon, de néha még most is akadályoz a nagymosásban. Rolf rekedtre fente kését, csak dupla adag aszpirin segített. Aztán belezuhantunk a Jupiterbe és néztük milyen kedvesen suhannak az ammóniafelhők odafent.
Férgessberky I. V. (Isten Veled) Kaffer puncellér folytatja a bérrendelést, több intézkedést is hozott. A népesség mégis folyamatosan csökken. Az előző évhez képest. De ne csak a nehézségek jussanak eszébe. Bőrtárkány, lakhatási gondok. Visszafizeti, vagy jótékony célra. Jó Tékony cáfolta, hogy magának akarja a pénzt. Nem ésszerű, de nagyon kívánatos. És megjelent a dögkutak óvodai újrahasznosítása érdekében alakult közhasznú társaság elnök-igazgatónője, Placebo Kornélia is. Virágmintás selyemruhát viselt, fején mennykövekkel díszített tiara volt. Rőtbaábhy Kelevény belsőmongol puncnok sziklamászás közben lappantyút igéz. Vér ez az eb? – kérdezi a néni. Esőben ázik a lev, él. Szigorú anyádat iszaptenger mossa, háttérben az Ánizs vajon mit mesél? Lejött Keletről a Zengő pereputtya, nyúlják a sódart, nem baj, belefér.
Bátaszéki Masztodon alvállalkozó ugyanakkor kétszer szelte át a Befelejts utcát, nyomában páfrányok búgtak a lápon. Zsebéből csüngött a bé. Odafenn eszményi ustorkát lehetett lőni, míg a csűrben sorba állt négyezer fagyasztott paraszt. Demény Illúzia Katalin Borbála állkapcsa kiakadt a sózott beringen, nem használt sem menlevél, sem új államkötvények abszolút kibocsátása. Azóta bendőjével takarja szégyenét, kemény, bezabbantott regény. Füstösre verte a zablát. Nyári kóró lett a rémlegény, arcát gondok, s bajok falták. Asztráltestre nem telt neki, még kevésbé sóra és kenyérre. Kávéját képzeletben itta, bélyeget nem tett utsó levelére. Szarkazmusa hízott halottas batárban, sírról-sírra vándorolt masszív bánatában. Mobilját saját SIM kártyája ette, kriptája kulcsát poklában felejtette. Démonjai barátsága segítette át, ha a nehéz idők kikezdték agyának kőfalát. Jöttél neki jobbról, ő balra el. Médiának mondta, ő Szibériában telel. Aszparágusz, vagy articsóka, mindegy volt neki. Muskátliját levesbe főzte, meglepi, mondta, meg lepi. Eszményi féregről ábrándozott éppen, amikor halálhír érkezett nyírfakérgen. A szandáloktól rájött a frász, ez azért sok mindent megmagyaráz.
Vérkergethy Besenyő puncnok és Penészlaki Puncika járási méregkeverő éppen a Beretvás patak hídján álltak, gyakorlatilag összefonódva, amikor a csermely vizéből hirtelen felmagasodva benyelte mindkettőjüket a régen halottnak hitt Keserű Albin turán. Áprilistól szabad a vörös csillag, kiáltotta. Pedig napjaink egyre kevésbé szólnak. Talán a rokkant-parkolókártya használata miatti egymilliós bírság viselte meg, vélekedett Tetvessy Kalmár, aztán többször önellentmondásba keveredett. Volt, aki a gyilkosság után homlokon csókolta, volt, aki kutyákkal etette meg. Jönnek az olaszok, feldobnak az asztalra, és kész. Mi vagyunk a nyugati fiókokat elárasztó alsóneműk. Dögrentey Argó belezuhant az árrésbe és most onnan óbégat, azonnali konszolidációt követelve. Paprikáss Nyalonc azzal fenyegetőzik, hogy megy remetének a pusztába. Albat Rossz egérpalánta ma is robbantott. Az Északi Középhegység ezért lett passzé. Sebesteknőssy Báró Alvarez M'osogat a nyakára hurkolta az eseményhorizontot. Ő volt az utolsó árva lárva. Dráma. Szerda délután 47 millió kínai turista érkezett a Vérmezőre. Egymás árnyékát fényképezik. P. Üspök Ladány professzionális alvajáró saját lábszárcsontjával fenyegetőzve kirabolt két koboldot a Károly körúton. Nemcsak a bíró, de az ügyész is bealudt ügyének tárgyalásán. Leállhat a házierőmű-mánia.
"Boldog Kázmér ősünk pickeringi sírján vegyék fejét kétszer szegénynek. Elsőként azért, mert reánk merte emelni parázna tekintetét, másodjára pediglen mivel amint megpillantá orcánk, szemeit rögvest elfordítá. Mielőtt azonban jó bakónk, Pipitér lecsapná kopfját, belezzék ki serényen valamely életlen késsel, vagy apró ollóval, és belsőségeit osszák szét az éhező nép között, illetve virágokba csomagolt máját és lépét küldjék lovas futárral szerető anyjának Délre." Vitéz Bátaszéki Bendzsó ráthgéber kínhalálát 867 évvel később bosszulták meg a történészek Pallosfejű Priscilla pict királynő akkor már a moldáviai Cricova (Chişinău) település 120 km összhosszúságú földalatti labirintusaiban élő, oldalági leszármazottain, köztük a híres Maria Cebotari (Maria Cebutaru, 1910–1949) szopránénekesnő anyai nagybátyján, Alexei Mateevicin és annak Emma nevű feleségén.
Nyékládházy Punc almásfüzitő kettőért adta a varackot, amelytől mások négyért-ötért szabadultak. Alsóaknászi Tamarin bélgyógyász minden idejét saját vastagbelében tölti. Még tart a nyomozás. Ha a mait nem szerette, a holnapiért sem lesz oda. Két nap alatt két hasonló eset történt Pest megyében: Abony után Szigetszentmiklóson. Nincs jó megoldás. 2006-ban Csók konkrét katasztrófát vizionált a mobilgát kapcsán. Most már egészen más szempontokat tart fontosnak. Taníthatnak ingyen. A volt tulajdonos régi ismerős. Kijavítják Isten tévedéseit. 50 éve a budihoz sem nyúltak. Még csak nyolc éves, de már tör-zúz. Még fegyver nélkül is félelmetes. Édesanyja pusztulást kívánt neki. Viszi a jobbkezét. Vattával volt tömve a fehérvári bazilika. Csutorás Csimasz dörgöljpocoki puncér beiratkozott a vakondiskolába, mivel hátralévő éveit saját maga vájta földalatti járatokban, teljes sötétségben kívánja eltölteni. Felesége, Csutorás Csimaszné, született Fekélyes Falánka, járási alattvalótornáztatási megbízott, s.k., nem kívánja férjét az underground létbe követni, csak lélekben marad társa, ezért GPS jeladót szegecseltet párja koponyacsontjához, így a földalatti járatok felett sétálva követheti annak mozgását, és szükség esetén a járatba szúrt fémcsövön át pépes ételekkel táplálhatja a megkeseredett férfit.
Borsóhányó Szent Fikusz bizonyára meglepődne, hogy Alsórukuttyon almáspitét neveztek el róla. Zarándoklat a véres lábnyomhoz. A csendes mise alatt sem hallgatnak az ágyúk. Kalapácspusztát lövik három szentéletű uborka miatt. Először az ovisokat fegyverezték fel állig. Gépkarabély, szamurájkard, bőrszütyőben mérgek. A légierőt is bevetették mindkét oldalon. Abszolút Talánka polgármesterasszony személyesen harapja le a hadifoglyok orrát, fülét. Kínzókamrát építettek, alagutakat ásnak EU pénzből, határidőre. Végelszámolás, beleit kiontották, szárított szemgolyóit fogpiszkálókra tűzve viszik a körmenetben. Ártalmasné, Pallos Piroska jatagánját feni a templomküszöbön. Alszik a csendélet, pléhkrisztuska zörög, matat magában. (...)“
Az ing
Nem tudom kié: nagyon régi, sötétkék alapon fehérmintás, fehérsirályos.
Nézem a foszlásokat, forgatom, az ujjai repülnek, elszállna valamerre. Szabading. Sokat élt, sokat hordták. A tapintása puha, simulós, ahogy elrepülne, úgy vissza is bújna a kezem alá: javíts meg, varrj belém, legyek szebb, jobb.
A gallérral kezdem, a nyak hátraszorítva dörzsölhette az anyagot, a felső réteg a hajlatban teljesen szétesett, talán a hosszabb haj is besegített. Mindig a legnehezebbel szoktam kezdeni, ezért a gallért fejtem le először, hogy megfordítsam. Precíz az eredeti munka, egyből látom. A cérna jó állapotban van, az inget húsz évre becsülöm, keveset mosták, inkább hordták, attól kopott.
– Dixi?
De, honnan tudhattam én, ki ő, itt a dombon, a piaristáknál, internet se, egy kis nyomorult Sokol tranzisztoros rádió, éjszaka szabadeurópa, vagy laxi, az is, csak éjfél felé, Budapestről csak hivatalos hírek: Kossuth rádió, Petőfi rádió.
A zseb következik: a nyílás peremét agyonkoptatta a kéz, cigiért nyúlkálhatott. Ott tartotta, aki hordta. Nyár volt, lebegett az ing, a zsebben cigi doboz. Ezt, csak cikcakkozni lehet, ha lefejtem a zsebet, felsír az anyag, heget hagy, mások is látni fogják, titokban tartom hát a titkait, hamisan, lezserül bedolgozom. Úgyis az embert nézik majd benne, mint azelőtt, nem a ruhadarabot, gondolom én, a nem szakemberek szemét fogom megcsalni. Talán sikerül.
Lefelé megyek, egyre lejjebb, így adja magát kezem alá az ing, a szárnyaló, szabad ujjak. Na, gyertek, ne féljetek, most ti következtek. A mandzsetták nyitottak lehettek általában, nem kopottak, ahol a gombolással bajlódni szoktak. Ott szakadt az ujj, ahol a tűzés alá erőltették, onnan szabadult volna, asztalszélek segíthettek. A kézelőket lefejtem, levágom a szálakra szakadt részeket, az ujjakat visszaerőszakolom a helyükre, talán ott maradnak egy keveset. Ismerem én azokat a karokat, kik ide bújnak majd!
És az alja? Az alsó szegélye?
A’ között, hogy megjavítottam, és elmondtad, kié volt ez az ing, kitől kaptad, és elmondtál egy-két történetet, idő telt el. Most írok.
Igen, szakadt volt az alja nagyon: most látom a Dixit, ahogy szalad eszeveszetten, magasra emelt térdekkel, a kezében tálca, lopott étellel. Beleakad az ing asztalba, székbe, ajtókilincsbe, villamosba.
Najmányi László: Dixi az irodalomban
(Részletek a készülő 'DIXI - Egy szabad szellem legendája' című könyvből)
Mielőtt rátérnék Bereményi Géza nemrég megjelent Vadnai Bébi című könyvének elemzésére (a regény egyik, Doxa nevű főszereplője nyilvánvalóan Dixi alteregója, mint ahogy magát a történetet is egyértelműen az ő rejtélyes élete inspirálta – Tábor Ádám 'Dixi és aléthia' című, 2013. november 19.-én, blogbejegyzés formájában publikált recenziója itt olvasható), örömmel írok két, a blogra beérkezett, fentebb olvasható irodalmi igényű írásműről, a „Vírusgazda Gróf Szent Parány” írói álnevet használó tisztelő Hommage á Dixi Lee (Tudatfolyás remix, részletek) című, szabadversben megkomponált költeményéről, és Somorčík Sz. Rozália blogjából utánközlésre felajánlott Az ing című szövegéről.
Vírusgazda Gróf Szent Parány engem sokadik olvasásra is nemesen elszórakoztató, vad, éjfekete, blaszfémikus humorral átszőtt, igazán szabad verse tisztán mutatja James Joyce Ulyssesének és Hamvas Béla Karneváljának hatását, ahogy egyes részletei Dixi szómágiájának stílusát és belső, dimenzióugrásos logikáját is tükrözik. Eme erős hatások ellenére, vagy inkább mellett az aktualitásokkal átszőtt költemény markánsan egyéni mű, friss és eredeti. Felbukkannak benne az angol/ír irodalmi hagyományokból jól ismert gibberish (gobbledygook, gobbledegook, gobbledegoo) írás- és beszédművészeti műfaj hangulati és stílusjegyei is. A gibberish fő jellemzője az értelmezhető közlés látszólagos hiánya, amelyet sokan a nonszensz jelenléteként fogalmaznak meg. Az irodalmi nonszensz ősi kategóriájába sorolt írásművekre az értelmezhető és értelmezhetetlen szövegrészek keveredése jellemző, íróik célja a nyelvi konvenciókat és a megrögződött, lineáris logikájú érvelést használók elkényelmesedett magabiztosságának megzavarása.
Az irodalmi nonszensz gyökerei két ágra oszthatók. Az első, régebbi ág a népi hagyományokhoz, népmesékhez, népi színjátékokhoz (ezekben az angol/ír folklór rendkívül gazdag), népdalokhoz és bölcsődalokhoz vezethető vissza. A népi hagyományokban a nonszensz használatának számos okát találhatjuk. Az egyik a memorizálás képességének fejlesztése (mnemotechnika). A könnyen értelmezhető szövegekre könnyebb emlékezni, mint azokra, amelyeknek nincs, vagy csak nehezen megtalálható az értelmes jelentése. A memoriter (angolul mnemonic – a szó eredete Mnémoszüné titán nevéhez köthető, aki az emlékezetet testesítette meg a görög mitológiában) olyan betű- vagy mozaikszó, amely vagy egy értelmes szó alkotó betűinek más szavakra bontása (a Hommage á Dixi Lee számos példáját tartalmazza ennek a megoldásnak), vagy több összetartozó fogalom, nyelvi elem (például elv) együttes megjegyzése érdekében az alkotó tagok kezdőbetűiből alkotott, újabb értelmes (létező) szó. Az angolok, írek nagyon kedvelik ezt a pedagógiai, az emlékezést segítő eszközt, gyakran magyarra nem lefordítható vicceket, találós kérdéseket formálnak vele.
Az irodalmi nonszensz másik, újabb gyökérága az udvari költők, tudósok és más holdudvarnok-entellektüelek intellektuális abszurditásaiból ered. Ők gyakran írtak ravaszul megfogalmazott paródiákat ősi latin szövegeket, vallási és politikai dogmákat kigúnyolva. A kortárs irodalmi nonszensz a műfaj mindkét gyökeréből táplálkozik. Az angol/ír limerick kötött formájú, ötsoros vers, jellemzően abszurd, humoros vagy obszcén elemekkel. Rímképlete AABBA, a harmadik és negyedik sor általában rövidebb; ritmusa jellemzően jambikus. E műfaj egyik legismertebb korai művelője Edward Lear (1812–1888) angol képzőművész, illusztrátor, író, költő, az A Book of Nonsense (1846) és más elhíresült abszurd, nonszenzikus szövegek (The Owl and the Pussycat; The Dong with a Luminous Nose; The Jumblies; The Story of the Four Little Children Who Went Around the World, stb.) szerzője volt. Lewis Caroll angol író és költő, matematikus, anglikán pap és fényképész az Alice’s Adventures in Wonderland (Alice Csodaországban, 1865) és Through the Looking-Glass (Alice Tükörországban, 1871) című, eredetileg felnőtteknek szánt, ópium-utazások élményei alapján írt könyveivel (sajnos a magyar fordítások az angol/ír referenciákat – és persze az ópium-álmok természetét, jellegzetességeit – nem ismerő magyar fordítók tudatlansága miatt alig hasonlítanak az eredeti művekhez) csatlakozott ehhez az irányzathoz. Lewis Caroll Jabberwocky (magyar fordításban Gruffacsór, Szajkóhukky, 1871) című verse az irodalmi nonszensz egyik legjellemzőbb példája.
A nonszensz irodalom humora, ahogy Vírusgazda Gróf Szent Parány költeményéből is kitűnik, nemcsak az értelmezhető jelentés hiányából, hanem a jelentések túltengéséből is fakadhat. A tradicionális humor forrása a humorérzékkel rendelkezők számára az értelmezhetőség, a nonszensz humoré ennek az ellenkezője. A Hommage á Dixi a nonszensz irodalom szinte valamennyi jegyét – hibás okozat és visszájára fordított nyelvi effektus, portmanteau (két, vagy több szó összeolvasztása), neologizmus (új szavak alkotása), szándékosan pontatlan megfogalmazás, abszurd párhuzamosságok, inkondgruitás (a képek és azok szavakra fordításának összeférhetetlensége), véletlenszerűség, szóismétlések, tükrözés, negatívba fordítás, szándékosan hibásan idézés, stb. – felvonultatja. Itt érdemes röviden kitérni Vírusgazda Gróf Szent Parány tudatfolyása időnként kifejezetten brutális szó- és mondatjátékainak közeli rokonságára Hamvas Béla Karneváljának hasonló funkciójú elemeivel. Néhány példa Hamvas művéből: Toporján Antal például a kocsmában a „sógor, ugye jó bor” helyett azt énekli, hogy „sóbor, ugye jógor”. A mondat szintjén ezt a felcserélődést Monopol közmondásain vehetjük észre. („Ki későn jár, korán ébred.” (Karnevál I. p.213.) „Kikapón járva balul bukik.” (Uo. p.214.). „Szapora penko ne hidege rontom.” (Uo. p.237.). Egyes szavakban pedig játékosan felcserélődnek a magán- és mássalhangzók: csint/csont/pont, tim/tam/tajam, pid/pod/pad, ami a narráció zeneiségét is fokozza.
A terjedelemről: a DixiBlog több szorgalmas olvasója jelezte, hogy túlságosan hosszúnak tartja Vírusgazda Gróf Szent Parány szövegszövevényét, képtelen ilyen hosszan a közléslabirintus értelmezésére fókuszálni. Nos, ahogy a vers alcíme is jelzi, a főleg az angolszász irodalomban gyakori tudatfolyás, szóömlés (stream of consciousness – a terminust William James filozófus, pszichológus írta le először az 1890-ben publikált The Principles of Psychology című könyvében, majd, automatikus írás (écriture automatique; cadavre exquis) néven a dadaisták és szürrealisták, később a beat nemzedék írói, például Jack Kerouac és William S. Burroughs alkalmazták ezt a tudati tartalmak szabad áramlásában megnyilvánuló alkotói módszert műveikben – történik, amelynek terjedelmét, a műfaj természetéből fakadóan képtelen korlátozni a költő. Vagy engedi, hogy addig bugyogjon agyából a szöveg, amíg folyama el nem apad, vagy egyszerűen abbahagyja az írást, amikor belefárad. Az eredeti, csaknem 20 flekknyi terjedelmű versnek csupán egy önkényesen kivágott részletét tettem fel a blogra. Ha a hagyományos irodalmi szövegeken és az élőbeszéd általában még szimplifikáltabb közlési mechanizmusán trenírozott tudatunk feldolgozóképességét még ez az alaposan megcsonkított terjedelem is messze meghaladja, javaslom, hogy ne egyszerre, hanem részletenként próbáljuk befogadni ezt a rendkívül összetett, sokrétegű, a lineáris logikát és a dimenziótlanított információ átadást radikálisan elvető szövegkonstrukciót. Elsőre ne próbáljuk meg az elejétől elkezdve végigolvasni a költeményt, hanem kezeljük úgy, mint a Bibliát. Találomra válasszunk ki egy, vagy néhány bekezdést, és azt olvassuk el többször. Aztán tartsunk szünetet, akár több naposat is, és csak akkor kezdjünk egy másik szegmens olvasásához, amikor az előzőleg olvasott szövegrész már leülepedett a különösebb szellemi megterhelést nem okozó szöveges termékeken iskolázódott tudatunkban. Ílymódon lassan hozzá tudunk szokni Vírusgazda Gróf Szent Parány számunkra szokatlan kommunikációs technikájához, és bizonyosan el fog jönni az idő, amikor már nemcsak képesek leszünk elejétől végéig, egy ülésben végigolvasni a teljes szövegtestet, de örömünket is leljük majd annak magasrendű szellemi játékosságában, s a szerző e játékok mögé szerényen elrejtett, valódi élettapasztalatok révén kialakult, nagyon is realista bölcsességében.
A Vírusgazda Gróf Szent Parány által használt szöveggyártási technikák közül feltétlenül szükséges megemlítenem az egykori barátom, Brion Gysin (1916–1986) angol festőművész, író, hang-költő, performance és fluxusművész által az 1950-es években, a dadaisták korábbi kísérletei nyomán kifejlesztett, azóta számos alkotó – köztük William S. Burroughs (1914–1997) és David Bowie – által használt cut-up (szétvágás) módszert, amelynek lényege, hogy a megírt, vagy talált szöveget az író mondatokra, esetleg szavakra vágja, majd véletlenszerű sorrendben újra összeilleszti. Vírusgazda Gróf Szent Parány readymade-eket, különböző újságokban és internetes porálokon talált írás-címeket rendez újra ezzel a módszerrel. Az így készült szövegrészletek tanulmányozása során rádöbbenhetünk, mennyire véletlenszerű, kaotikus, primitív például a politikai kommunikáció, illetve maga a világ, amelyben élni kényszerülünk.
A Somorčík Sz. Rozália blogjából másodközölt, Az ing című szöveg engem az 1950-es években indult francia új regény (nouveau roman) irodalmi irányzat alkotóinak, elsősorban Alain Robbe-Grillet (1922–2008) munkásságára emlékeztet. Elvetve a klasszikus regényírók fókuszálását a történetre, akciókra, narratívára, ideákra és karakterekre Robbe-Grillet a tárgyakra, a tárgyi környezet és a hétköznapi cselekvések – Somorčík Sz. Rozália írása esetében egy régi ing megreparálása – aprólékos, pontos leírására összpontosít. Ahelyett, hogy a világot állítaná írásművészete szolgálatába, a világnak rendeli alá a közlést. Robbe-Grillet az új regényírásra vonatkozó elméleti megközelítéseit az 1963-ban publikált Pour un Nouveau Roman (Az új regényért) című tanulmánykötetében foglalta össze. Esszéiben, saját regényeire, és más, modernista írók, köztük Marcel Proust (1871–1922) és Samuel Beckett (1906–1989) munkásságára referálva kifejti, hogy a Világszellem változásaihoz igazodva minden új generációnak meg kell teremtenie a maga írásművészetét, benne saját regény-formáját. Nem fogadja el, hogy a 19. századi regényírók, köztük főleg Honoré de Balzac (1799–1850) művei legyenek a 20. század írásművészetének modelljei. Leszögezi, hogy születése idején minden új művészi kifejezési forma különösnek, idegennek tűnt a kortársak számára. Az írók, művészek kötelességének tartja az újfajta, a saját koruk szellemiségéhez illeszkedő kifejezési formák kifejlesztését. Robbe-Grillet ezzel tulajdonképpen az új terrorját, a modernizmus egyik fő konklúzióját fogalmazta meg. A modernista művészet lineáris evolúciójának lényege az volt, hogy az új generációk, irányzatok a megelőzőek munkásságára épültek, azt folytatták, nem látták értelmét korábban már megszületett művek, gondolatok újratermelésének. Ezzel a felfogással szakított radikálisan az 1970-es évek végén prominenciára jutott posztmodern művészetfelfogás, amely legitimizálta a déja vu-t, a már ismert, korábbi eredmények akár újraértelmezés nélküli reprodukálását, kisajátítását.
Persze Robbe-Grillet konklúziói sem voltak előzmény nélküliek. Kilencven évvel korábban Joris-Karl Huysmans (1848–1907) francia regényíró javasolta először a regény személytelenítését. Később Franz Kafka (1883–1924) megmutatta, hogy a karakterek konvencionális leírása nem feltétlenül szükséges. James Joyce (1882–1941) a történetvezetésről bizonyította be ugyanezt. Albert Camus (1913–1960) és más abszurdista írók, és Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855) dán filozófus, teológus, költő és társadalomkritikus hasonló konklúziókra jutott.
Ami engem különösen megfogott Somorčík Sz. Rozália írásában, az a rendkívül finom, visszafogott stílus, a poénok, Dixire való utalások tapintatos elrejtése, az intim, melankolikus, átélhető hangulat észrevehetetlen, egyszerű, tiszta nyelvi eszközökkel történő megteremtése, a pontos fogalmazás. Allain Robbe-Grillet írásai mellett Paul Bowles (1910–1999) tőmondatokkal mágiát teremteni képes írásművészete is eszembe jut Az ing olvasása közben. Nincs semmi bombasztikus, hatásvadász ebben az írásban, amelyet átleng a szelíd, mély szomorúság, és annak az érzékeny léleknek a bölcsessége, aki tudja, hogy a világ brutalitása elől az egyetlen menekülés a hétköznapi, hasznos tevékenység, takarítás, mosogatás, egy ing megvarrása.
Dixi élő költészete, varázsos személyisége sokakat megihletett. A legtöbben egyszerűen elloptak tőle, és saját szerzeményeikként adtak el szövegeit. Mások beszédstílusát, szituációteremtő képességét próbálták sikertelenül, szánalmasan imitálni. Örülök, hogy amint a fenti példákból is látható, autentikus műveket is ihletett utánozhatatlan lénye és művészete. Köszönöm a szerzőknek, hogy megosztották műveiket a DixiBlog olvasóival.
(Részlet a Nyugat 1930. 10. számában megjelent tanulmányból)
„De Odysseus visszatér az alvilágból, veszi sétabotját és kimegy az ajtón. Telemachos viszi haza és csakugyan délután meg is érkeznek Penelopehez. Egy egész hosszú fejezet arról szól, hogy a hazaérkezés milyen körülmények között történik. Szóba kerül, hogy milyen párhuzamos vonalban halad Bloom és Dedalus az úton. Mirõl beszéltek? Elesett-e Bloom? Sértetlenül állt fel újra? Milyen hőmérséklet volt éppen? Miért kellett meleg víz? Milyen előnyöket biztosított az este való borotválkozás? Mi hevert a büffé asztalán? Milyen anagrammokat készített fiatalkorában saját nevére? Milyen vonatkozásban álltak a kort tekintve? Milyen volt a származása? stb. stb. stb. Több mint százhúsz lapon keresztül.
Példa. «Mirõl beszélt a duumvirátus útközben? – Zenéről, irodalomról, Irországról, Dublinről, Párisról, barátságról, asszonyról, prostitucióról, diétáról, a gázlámpák, ív- és izzólámpák befolyásáról a közelben álló paraheliotropikus fák növekvésére, kiállított városi szemétgyüjtő vödrökről, a római katolikus egyházról, a papok nőtlenségéről, az ir nemzetről, jezsuita nevelésről, karrierekről, az orvostudomány tanulmányozásáról, az elmúlt napról, az ünnepelő kártékony befolyásáról, Stephen kollapszusáról.»
«Bloom már régebben is beszélt hasonló tárgyakról éjszakai vándorlások alatt? – 1884-ben Owen Goldberggel és Cecil Turnbullal éjjel, nyilvános utcán Longwood Avenue és Leonards Corner között és Leonards Corner és Synge Street között és Synge Street és Bloomfield Avenue között. 1885-ben este Percy Apjohnnal...» stb. stb.
Bloom megérkezett haza és lefekszik aludni. Felveszi hálóingét. Fáradt. Utazott. «Kivel?» – Szindbád a tengerész és Hindbád a hengerész, Jindbád a jengerész, Vindbád a vengerész és Nindbád a nengerész és Findbád a fengerész és Bindbád a bengerész és Zindbád a zengerész...» stb. (With? – Sindbad the Sailor and Tindbad the Tailor and Jindbad the Jailer and Whindbad the Whaler and Nindbad the Nailer and Findbad the Failer... etc. etc.)
5. Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. Vad képzettársítások tömege. Az ember megy az utcán és hatnak rá a körülötte levõ események, de folyton reagál egész élménytömegével is. Ez a fegyelmezetlen tudatjáték, mint egy komponálatlan film, vagy egy értelmét vesztette filozófiai rendszer egymással össze nem függő részleteit kapkodja elő, hogy egy másodperc mulva ismét elfelejtse és millió másnak adjon helyet. A regény utolsó fejezete például két mondat. Az egyik tizenkilenc és fél lap, a másik huszonegy és fél. Egyetlen vessző, gondolatjel, pontosvessző, felkiáltójel nélkül.”
 |
| James Joyce, Hamvas Béla és Dixi Triptychon |
Vírusgazda Gróf Szent Parány
Hommage á Dixi Lee
(Tudatfolyás remix, részletek)
„(...) Szegény Lepény... Elvitte a manó. Már holdudvara sincs. Leképezett holdudvarnok jelentőségteljesen hallgat. Betikkadt. Esz Mély, a célszemély. Zagyhalálát zokogtatja. Szemkilövetős almamoly magányosan bandukol haza a Lukács-iskolából. Tenyéssz, te nyész! Fidibusz bácsi a másodikon mágikus gombát emészt. Tiszteljük a nemespenészt! Eljön-e majd az überharmat? Szabad-e már a Szvoboda? Ajakpárost honosítanak. Vén kaláka gubbaszt termőtalajon. Termőta Lajon, posztmediterrán férfiszépség. Csúszik a fény. Zsírágyon pihiző abált szalonna sóhajt, majd átfordul szebbik oldalára. Kellemet Lenke visítva betoppan. Kebelén dalárda, vén vödrében meleg vér. Szatír Ikon, bizánci rítusú talabér. Orto Doxa Ratifál, Hormuz satrafája. Torkon harap, félrenyel. Fél pár zokni bánja.
Vezérszónok! Paraszthajszál! Katakomb! Déli Verő. Lelket Lenke, hajléktalanító segédputtony. Magányos dög a csúcson. Azt hiszi a saját örömömre bűzlök itten? Bekép, benyel, betámad. Röppentés után. Reflux előtt hívja nekem a szögbelövőt! Eszik, vagy fossák? Zöngítik, vagy nosszák? Teszik vagy tosszák? Tosztál ma, Tosztálka? Rémisztő hajnalom. Sikoltva alszik el. Nem vigyázott a gyerek, felkoncolta kerület. De szépen kertel itt! Ker Tel, azeri baltagyáros, kedvence a színbél és a velős lángos. Bevezette a véradót, kivezette a bejelentőt. Vannak még fiatal elemzők. Jegelik, vagy rézgálicban pácolják őket. Bármit is jelent ez, jelent ez. A bot füle innen származik.
Ták az évszázados rejtélyt. Nem tudni, miért omlott. Rémlett-e, vagy romlott? Lakosokat telepítettek. Telepi tettek. De mi lehet ilyen fontos? Itthon a kórkép, hosszú vándorlás után. Rég nem igaz, hogy. Fokhagymával a csigák ellen. Alap Ján, szlovák ordas eszme. Elszabadult költségvonzat. Támadja meg őt is a lisztharmat! Szaporodni persze megint nem hagyott. Spanyol csaló verte át az ukrán államot. Fekete tengert festene fehérre. 32 százaléka látná szívesen. Már kizárták valamilyen szolgáltatásból, mert 122 poroltót rendelt szegény óvodának. Beszervezik nekünk. Riasztóak az eredmények. Ered Mények, ujgur epszilon. Tükörpontyon menetpróba. Három hónapig tartott.
Nem helyezik a hangsúlyt? Na, azt majd meglátjuk. Percekig ápolni kellett. Kiválthatják-e? A sólet pontosan. Lángol a szavaktól, amik. Kirántják alóla a földet. Annál is alkalmatlanabb a feladatára, mint amilyennek egyébként kinéz. Kajászón tegnap betelt a pohár. Mint ti úgy, ahogy vagytok. Összegben már stimmelne, viszont az irány. A negatív előjelű növekedés sem csökkenés. Reszeljetek még rajta! Túlpörgött és ledadogott. Mondja meg, hogy mennyi hiányzik. Csalódottan meredt jobbkezére. Kíváncsi vagyok, hogy. Ezúttal sem következik be. Nem habozott kijelenteni. Adtak neki másik nevet. Mert úgy hiányzik még ez is. A gazdaságot hazavágni már sikerült. A többit majd meglátjuk. Meg Látjuk, a Baltikum szégyene.
Celebrálja, mint Pöncike a rablóhúst, míg meleg. Üdvözli, mint Pizsi a vulkánkitörést. Tapasztja, mind Dongó a férget. Válogatja, mint Pöstyént az abaúj. Beszőkült nekem. Most lapít, mint rátót a mélyszántásban. Demiurgosz vakkant vakon. Január 1-től bezárnak. A korlát és a fémkordonok között fej- és derékmagasságban kötelet feszítettek ki. Jelentkezhet pofonért. És ez most először jelent érezhető terhet nekik. Gyerekkori álmainak lett az áldozata. Na, ez ma van. Vészöreg Csappantyút pindzsával meglőtték, szeméből freccsent a máj. Arcából kinőtt a Yucatan, gyomrában pedzett a fáj. Süketen röppent égmadár hiába, tenyeréből ivott Gaz Olin. Szebényi Lehelnek gond ment a fiába, s bajokkal tetézett szegény Trampolin. Alvából árvaház kiette, sarkonfordult, elhasalt. Asztmából lett kerítésen szülve énekel harci dalt. Szemérmét Edényke csontig gyalulta, nyakában Talmudon járvány pihegett. Tél szökött anyádba, mielőtt a törvény kihúzott belőle minden ideget. Lepkére csönd lett, aztán hiába, körvényre rebbent a ribaj. Öskönyü ölébe cseppent a lárva, segédbe születő, vérköpenyre gerjed új kapi faj.
Purcello Misnik irhakapász átalakítaná a bánatügyi hatóság koordinátáit. Jövedékre fel! A toblatisták emberi és anyagi erejük tömeges és kíméletlen felhasználásával folytatták támadásaikat Ragász körzetében. Sok olyan nyitott kérdés van még a néptárgép-hálózatosítás körül, amely meghatározhatja a program sorsát. Nincs középút: ma nyílt állásfoglalásra van szükség. Szóval mindenütt, hol esküje. Ennyit érnek a bíróságok. Újabb puncnok tűnt fel az eseményhorizonton. Abáltnak hívják, nyomkereső. Dévényben Baksit riasztja. Ügyes, mint a Kaszás Halál. Minden korábbinál jobban kettészakadt. Nem kapott levegőt. Elárulta, hogy az Úr is befolyásolta. Őket is meghatotta a csokor virág és a mackó. Epekőgyűjteményt zsákmányolt. Vitte, hozta. Tud-e bármit építeni a kormány? A takarítás miatt elcsúszhatnak. Érintheti a leépítés. Betétdalával tér vissza. Bukása óta nem volt ilyen rossz a helyzet. De már jönnek az új kihívók. A 20. században is szenvedni kellett. Fantáziáját beindította. Van-e realitása a kísérletnek? Ez a legnagyobb visszahívás eddig. Történelmi beszédet mentettek el DNS-ben. Már hibajavító megoldásokkal is kiegészítették. Túl durva volt. Már januárban megszületett az év legundorítóbb. A feltámadás közel volt. Mindenkit lebuktat. Végén láb közötti. Most rajta múlhat a kormány sorsa. Beadni 12 évesnél fiatalabb gyereket. Azért jött, hogy változtasson. 532 halálos ítéletet nem tudtak végrehajtani. 15 ezer krokodil szabadult. Az özönvíz ne sodorjon el mindent. Tuskónak tűnik. Kéjvágyó baritont rendezett. Hét nap alatt múlik. Visel kalapot és egyéb érdekességek. Miért válik rögeszmévé? Mi hozza ki a sárkányt? Kiigazításra szorul. Öregeknek engedélyeznék. Átgyúrták a könnyfakasztót. Egyből új arcot is kapott. Ha tényleg így fog kinézni. A feketelistán landolt. Kezdhetünk aggódni? A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Te tudod a sajátod árát? Akadozik a rendszer, alig vannak helyek. Jön az igazság pillanata. Esett hirtelen. Elkerüli a kormány a legrosszabbat. Húzzon magára punciparókát! Kevés teret hagy a fantáziának. A csapvíz keménysége miatt alkalmatlan. Egy tapodtat nem mozdulunk innen.
Poprádi Rekesz tőzsér a Waffen SS képviseletében megbotlott, és átesett az élményküszöbön. Felállt, leporolta magát, és megesküdött a Bunyejováci Szent Denevérre, hogy bosszút áll az őt és alegységét ért megaláztatásért az illetékeseken. Colosseum méretű kettős mérce. Jönnek az adócsomagok. A nép távközlési projektje dübörög tovább. Csak 13 középméretű puncnok jutott le élve a magaslatról. A többit elnyelte a Kába. Pihentek pár percet, aztán indultak vissza a frontvonalra. Egyikük ott felejtette a csajkáját korábban. Vésztenger morajlása délről. Ökölnyi pászkacsomókkal bombáz az ég. Elmondhatjuk-e valaha az otthoniaknak, hogy milyen közel jutottunk az Igazsághoz, mielőtt ránk küldték a sárga kutyát? Három kamionnyi lőrést zsákmányoltunk, s ugyanannyi parlagi tufát. Sógoromnak elvitte a gránát mindkét hátsó lábát, gyömrőjéből 53 repeszt szedett ki a sallér. Üvöltött szegény, míg el nem metszette saját torkát. Utána csak vizelt pár percet csendesen. Maradványait tüszőnkbe gyűjtöttük és az első településre érve feladtuk Mosztárba postán. Cikk-cakkban haladtunk Zegzugig, onnan ötszáz mérföldet hason csúszva tovább. Délben megálltunk vérfürdőt venni egy útszéli panzióban. Zsadony felgyújtott öt pálmafát. Ibrényben húztak karóba engem és Nefelejtskét. Nem fájt nagyon, de néha még most is akadályoz a nagymosásban. Rolf rekedtre fente kését, csak dupla adag aszpirin segített. Aztán belezuhantunk a Jupiterbe és néztük milyen kedvesen suhannak az ammóniafelhők odafent.
Bátaszéki Masztodon alvállalkozó ugyanakkor kétszer szelte át a Befelejts utcát, nyomában páfrányok búgtak a lápon. Zsebéből csüngött a bé. Odafenn eszményi ustorkát lehetett lőni, míg a csűrben sorba állt négyezer fagyasztott paraszt. Demény Illúzia Katalin Borbála állkapcsa kiakadt a sózott beringen, nem használt sem menlevél, sem új államkötvények abszolút kibocsátása. Azóta bendőjével takarja szégyenét, kemény, bezabbantott regény. Füstösre verte a zablát. Nyári kóró lett a rémlegény, arcát gondok, s bajok falták. Asztráltestre nem telt neki, még kevésbé sóra és kenyérre. Kávéját képzeletben itta, bélyeget nem tett utsó levelére. Szarkazmusa hízott halottas batárban, sírról-sírra vándorolt masszív bánatában. Mobilját saját SIM kártyája ette, kriptája kulcsát poklában felejtette. Démonjai barátsága segítette át, ha a nehéz idők kikezdték agyának kőfalát. Jöttél neki jobbról, ő balra el. Médiának mondta, ő Szibériában telel. Aszparágusz, vagy articsóka, mindegy volt neki. Muskátliját levesbe főzte, meglepi, mondta, meg lepi. Eszményi féregről ábrándozott éppen, amikor halálhír érkezett nyírfakérgen. A szandáloktól rájött a frász, ez azért sok mindent megmagyaráz.
"Boldog Kázmér ősünk pickeringi sírján vegyék fejét kétszer szegénynek. Elsőként azért, mert reánk merte emelni parázna tekintetét, másodjára pediglen mivel amint megpillantá orcánk, szemeit rögvest elfordítá. Mielőtt azonban jó bakónk, Pipitér lecsapná kopfját, belezzék ki serényen valamely életlen késsel, vagy apró ollóval, és belsőségeit osszák szét az éhező nép között, illetve virágokba csomagolt máját és lépét küldjék lovas futárral szerető anyjának Délre." Vitéz Bátaszéki Bendzsó ráthgéber kínhalálát 867 évvel később bosszulták meg a történészek Pallosfejű Priscilla pict királynő akkor már a moldáviai Cricova (Chişinău) település 120 km összhosszúságú földalatti labirintusaiban élő, oldalági leszármazottain, köztük a híres Maria Cebotari (Maria Cebutaru, 1910–1949) szopránénekesnő anyai nagybátyján, Alexei Mateevicin és annak Emma nevű feleségén.
Nyékládházy Punc almásfüzitő kettőért adta a varackot, amelytől mások négyért-ötért szabadultak. Alsóaknászi Tamarin bélgyógyász minden idejét saját vastagbelében tölti. Még tart a nyomozás. Ha a mait nem szerette, a holnapiért sem lesz oda. Két nap alatt két hasonló eset történt Pest megyében: Abony után Szigetszentmiklóson. Nincs jó megoldás. 2006-ban Csók konkrét katasztrófát vizionált a mobilgát kapcsán. Most már egészen más szempontokat tart fontosnak. Taníthatnak ingyen. A volt tulajdonos régi ismerős. Kijavítják Isten tévedéseit. 50 éve a budihoz sem nyúltak. Még csak nyolc éves, de már tör-zúz. Még fegyver nélkül is félelmetes. Édesanyja pusztulást kívánt neki. Viszi a jobbkezét. Vattával volt tömve a fehérvári bazilika. Csutorás Csimasz dörgöljpocoki puncér beiratkozott a vakondiskolába, mivel hátralévő éveit saját maga vájta földalatti járatokban, teljes sötétségben kívánja eltölteni. Felesége, Csutorás Csimaszné, született Fekélyes Falánka, járási alattvalótornáztatási megbízott, s.k., nem kívánja férjét az underground létbe követni, csak lélekben marad társa, ezért GPS jeladót szegecseltet párja koponyacsontjához, így a földalatti járatok felett sétálva követheti annak mozgását, és szükség esetén a járatba szúrt fémcsövön át pépes ételekkel táplálhatja a megkeseredett férfit.
Borsóhányó Szent Fikusz bizonyára meglepődne, hogy Alsórukuttyon almáspitét neveztek el róla. Zarándoklat a véres lábnyomhoz. A csendes mise alatt sem hallgatnak az ágyúk. Kalapácspusztát lövik három szentéletű uborka miatt. Először az ovisokat fegyverezték fel állig. Gépkarabély, szamurájkard, bőrszütyőben mérgek. A légierőt is bevetették mindkét oldalon. Abszolút Talánka polgármesterasszony személyesen harapja le a hadifoglyok orrát, fülét. Kínzókamrát építettek, alagutakat ásnak EU pénzből, határidőre. Végelszámolás, beleit kiontották, szárított szemgolyóit fogpiszkálókra tűzve viszik a körmenetben. Ártalmasné, Pallos Piroska jatagánját feni a templomküszöbön. Alszik a csendélet, pléhkrisztuska zörög, matat magában. (...)“
Az ing
Nem tudom kié: nagyon régi, sötétkék alapon fehérmintás, fehérsirályos.
Nézem a foszlásokat, forgatom, az ujjai repülnek, elszállna valamerre. Szabading. Sokat élt, sokat hordták. A tapintása puha, simulós, ahogy elrepülne, úgy vissza is bújna a kezem alá: javíts meg, varrj belém, legyek szebb, jobb.
A gallérral kezdem, a nyak hátraszorítva dörzsölhette az anyagot, a felső réteg a hajlatban teljesen szétesett, talán a hosszabb haj is besegített. Mindig a legnehezebbel szoktam kezdeni, ezért a gallért fejtem le először, hogy megfordítsam. Precíz az eredeti munka, egyből látom. A cérna jó állapotban van, az inget húsz évre becsülöm, keveset mosták, inkább hordták, attól kopott.
– Dixi?
De, honnan tudhattam én, ki ő, itt a dombon, a piaristáknál, internet se, egy kis nyomorult Sokol tranzisztoros rádió, éjszaka szabadeurópa, vagy laxi, az is, csak éjfél felé, Budapestről csak hivatalos hírek: Kossuth rádió, Petőfi rádió.
A zseb következik: a nyílás peremét agyonkoptatta a kéz, cigiért nyúlkálhatott. Ott tartotta, aki hordta. Nyár volt, lebegett az ing, a zsebben cigi doboz. Ezt, csak cikcakkozni lehet, ha lefejtem a zsebet, felsír az anyag, heget hagy, mások is látni fogják, titokban tartom hát a titkait, hamisan, lezserül bedolgozom. Úgyis az embert nézik majd benne, mint azelőtt, nem a ruhadarabot, gondolom én, a nem szakemberek szemét fogom megcsalni. Talán sikerül.
Lefelé megyek, egyre lejjebb, így adja magát kezem alá az ing, a szárnyaló, szabad ujjak. Na, gyertek, ne féljetek, most ti következtek. A mandzsetták nyitottak lehettek általában, nem kopottak, ahol a gombolással bajlódni szoktak. Ott szakadt az ujj, ahol a tűzés alá erőltették, onnan szabadult volna, asztalszélek segíthettek. A kézelőket lefejtem, levágom a szálakra szakadt részeket, az ujjakat visszaerőszakolom a helyükre, talán ott maradnak egy keveset. Ismerem én azokat a karokat, kik ide bújnak majd!
És az alja? Az alsó szegélye?
A’ között, hogy megjavítottam, és elmondtad, kié volt ez az ing, kitől kaptad, és elmondtál egy-két történetet, idő telt el. Most írok.
Igen, szakadt volt az alja nagyon: most látom a Dixit, ahogy szalad eszeveszetten, magasra emelt térdekkel, a kezében tálca, lopott étellel. Beleakad az ing asztalba, székbe, ajtókilincsbe, villamosba.
 |
| Somorčík Sz. Rozália |
(Részletek a készülő 'DIXI - Egy szabad szellem legendája' című könyvből)
Mielőtt rátérnék Bereményi Géza nemrég megjelent Vadnai Bébi című könyvének elemzésére (a regény egyik, Doxa nevű főszereplője nyilvánvalóan Dixi alteregója, mint ahogy magát a történetet is egyértelműen az ő rejtélyes élete inspirálta – Tábor Ádám 'Dixi és aléthia' című, 2013. november 19.-én, blogbejegyzés formájában publikált recenziója itt olvasható), örömmel írok két, a blogra beérkezett, fentebb olvasható irodalmi igényű írásműről, a „Vírusgazda Gróf Szent Parány” írói álnevet használó tisztelő Hommage á Dixi Lee (Tudatfolyás remix, részletek) című, szabadversben megkomponált költeményéről, és Somorčík Sz. Rozália blogjából utánközlésre felajánlott Az ing című szövegéről.
Vírusgazda Gróf Szent Parány engem sokadik olvasásra is nemesen elszórakoztató, vad, éjfekete, blaszfémikus humorral átszőtt, igazán szabad verse tisztán mutatja James Joyce Ulyssesének és Hamvas Béla Karneváljának hatását, ahogy egyes részletei Dixi szómágiájának stílusát és belső, dimenzióugrásos logikáját is tükrözik. Eme erős hatások ellenére, vagy inkább mellett az aktualitásokkal átszőtt költemény markánsan egyéni mű, friss és eredeti. Felbukkannak benne az angol/ír irodalmi hagyományokból jól ismert gibberish (gobbledygook, gobbledegook, gobbledegoo) írás- és beszédművészeti műfaj hangulati és stílusjegyei is. A gibberish fő jellemzője az értelmezhető közlés látszólagos hiánya, amelyet sokan a nonszensz jelenléteként fogalmaznak meg. Az irodalmi nonszensz ősi kategóriájába sorolt írásművekre az értelmezhető és értelmezhetetlen szövegrészek keveredése jellemző, íróik célja a nyelvi konvenciókat és a megrögződött, lineáris logikájú érvelést használók elkényelmesedett magabiztosságának megzavarása.
A terjedelemről: a DixiBlog több szorgalmas olvasója jelezte, hogy túlságosan hosszúnak tartja Vírusgazda Gróf Szent Parány szövegszövevényét, képtelen ilyen hosszan a közléslabirintus értelmezésére fókuszálni. Nos, ahogy a vers alcíme is jelzi, a főleg az angolszász irodalomban gyakori tudatfolyás, szóömlés (stream of consciousness – a terminust William James filozófus, pszichológus írta le először az 1890-ben publikált The Principles of Psychology című könyvében, majd, automatikus írás (écriture automatique; cadavre exquis) néven a dadaisták és szürrealisták, később a beat nemzedék írói, például Jack Kerouac és William S. Burroughs alkalmazták ezt a tudati tartalmak szabad áramlásában megnyilvánuló alkotói módszert műveikben – történik, amelynek terjedelmét, a műfaj természetéből fakadóan képtelen korlátozni a költő. Vagy engedi, hogy addig bugyogjon agyából a szöveg, amíg folyama el nem apad, vagy egyszerűen abbahagyja az írást, amikor belefárad. Az eredeti, csaknem 20 flekknyi terjedelmű versnek csupán egy önkényesen kivágott részletét tettem fel a blogra. Ha a hagyományos irodalmi szövegeken és az élőbeszéd általában még szimplifikáltabb közlési mechanizmusán trenírozott tudatunk feldolgozóképességét még ez az alaposan megcsonkított terjedelem is messze meghaladja, javaslom, hogy ne egyszerre, hanem részletenként próbáljuk befogadni ezt a rendkívül összetett, sokrétegű, a lineáris logikát és a dimenziótlanított információ átadást radikálisan elvető szövegkonstrukciót. Elsőre ne próbáljuk meg az elejétől elkezdve végigolvasni a költeményt, hanem kezeljük úgy, mint a Bibliát. Találomra válasszunk ki egy, vagy néhány bekezdést, és azt olvassuk el többször. Aztán tartsunk szünetet, akár több naposat is, és csak akkor kezdjünk egy másik szegmens olvasásához, amikor az előzőleg olvasott szövegrész már leülepedett a különösebb szellemi megterhelést nem okozó szöveges termékeken iskolázódott tudatunkban. Ílymódon lassan hozzá tudunk szokni Vírusgazda Gróf Szent Parány számunkra szokatlan kommunikációs technikájához, és bizonyosan el fog jönni az idő, amikor már nemcsak képesek leszünk elejétől végéig, egy ülésben végigolvasni a teljes szövegtestet, de örömünket is leljük majd annak magasrendű szellemi játékosságában, s a szerző e játékok mögé szerényen elrejtett, valódi élettapasztalatok révén kialakult, nagyon is realista bölcsességében.
* * *
A Somorčík Sz. Rozália blogjából másodközölt, Az ing című szöveg engem az 1950-es években indult francia új regény (nouveau roman) irodalmi irányzat alkotóinak, elsősorban Alain Robbe-Grillet (1922–2008) munkásságára emlékeztet. Elvetve a klasszikus regényírók fókuszálását a történetre, akciókra, narratívára, ideákra és karakterekre Robbe-Grillet a tárgyakra, a tárgyi környezet és a hétköznapi cselekvések – Somorčík Sz. Rozália írása esetében egy régi ing megreparálása – aprólékos, pontos leírására összpontosít. Ahelyett, hogy a világot állítaná írásművészete szolgálatába, a világnak rendeli alá a közlést. Robbe-Grillet az új regényírásra vonatkozó elméleti megközelítéseit az 1963-ban publikált Pour un Nouveau Roman (Az új regényért) című tanulmánykötetében foglalta össze. Esszéiben, saját regényeire, és más, modernista írók, köztük Marcel Proust (1871–1922) és Samuel Beckett (1906–1989) munkásságára referálva kifejti, hogy a Világszellem változásaihoz igazodva minden új generációnak meg kell teremtenie a maga írásművészetét, benne saját regény-formáját. Nem fogadja el, hogy a 19. századi regényírók, köztük főleg Honoré de Balzac (1799–1850) művei legyenek a 20. század írásművészetének modelljei. Leszögezi, hogy születése idején minden új művészi kifejezési forma különösnek, idegennek tűnt a kortársak számára. Az írók, művészek kötelességének tartja az újfajta, a saját koruk szellemiségéhez illeszkedő kifejezési formák kifejlesztését. Robbe-Grillet ezzel tulajdonképpen az új terrorját, a modernizmus egyik fő konklúzióját fogalmazta meg. A modernista művészet lineáris evolúciójának lényege az volt, hogy az új generációk, irányzatok a megelőzőek munkásságára épültek, azt folytatták, nem látták értelmét korábban már megszületett művek, gondolatok újratermelésének. Ezzel a felfogással szakított radikálisan az 1970-es évek végén prominenciára jutott posztmodern művészetfelfogás, amely legitimizálta a déja vu-t, a már ismert, korábbi eredmények akár újraértelmezés nélküli reprodukálását, kisajátítását.
Persze Robbe-Grillet konklúziói sem voltak előzmény nélküliek. Kilencven évvel korábban Joris-Karl Huysmans (1848–1907) francia regényíró javasolta először a regény személytelenítését. Később Franz Kafka (1883–1924) megmutatta, hogy a karakterek konvencionális leírása nem feltétlenül szükséges. James Joyce (1882–1941) a történetvezetésről bizonyította be ugyanezt. Albert Camus (1913–1960) és más abszurdista írók, és Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855) dán filozófus, teológus, költő és társadalomkritikus hasonló konklúziókra jutott.
Ami engem különösen megfogott Somorčík Sz. Rozália írásában, az a rendkívül finom, visszafogott stílus, a poénok, Dixire való utalások tapintatos elrejtése, az intim, melankolikus, átélhető hangulat észrevehetetlen, egyszerű, tiszta nyelvi eszközökkel történő megteremtése, a pontos fogalmazás. Allain Robbe-Grillet írásai mellett Paul Bowles (1910–1999) tőmondatokkal mágiát teremteni képes írásművészete is eszembe jut Az ing olvasása közben. Nincs semmi bombasztikus, hatásvadász ebben az írásban, amelyet átleng a szelíd, mély szomorúság, és annak az érzékeny léleknek a bölcsessége, aki tudja, hogy a világ brutalitása elől az egyetlen menekülés a hétköznapi, hasznos tevékenység, takarítás, mosogatás, egy ing megvarrása.
Dixi élő költészete, varázsos személyisége sokakat megihletett. A legtöbben egyszerűen elloptak tőle, és saját szerzeményeikként adtak el szövegeit. Mások beszédstílusát, szituációteremtő képességét próbálták sikertelenül, szánalmasan imitálni. Örülök, hogy amint a fenti példákból is látható, autentikus műveket is ihletett utánozhatatlan lénye és művészete. Köszönöm a szerzőknek, hogy megosztották műveiket a DixiBlog olvasóival.
A DixiBlog a 7. oldalon folytatódik
___________________________________________________
DixiBlog oldalak:
Az emlékeket, fotókat, dokumentumokat kérem a fenti címre küldeni
A blogban található szövegek,
kutatási eredmények, dokumentumok utánközlése esetén kérem az átvett
anyagok forrásaként a http://dixiblogg.blogspot.hu/ -t feltüntetni!
Köszönöm!
Najmányi László
